2017. április 24., hétfő

Alberto Moravia


Olasz regényíró, elbeszélő. 1907. november 28-án születik Rómában, jómódú középosztálybeli családban. Eredeti neve Alberto Pincherele. 

Apja sikeres építész és festő. Kilencéves, amikor Moraviát csonttuberkulózis támadja meg, fekvőbeteggé teszi. 1916-1925 között különböző szanatóriumokban gyötrik folyamatosan. Ekkoriban írja első novelláit. Gazdag családból származik, a polgári világ foglalkoztatja. Mást nem ismer.

Első regénye (A közönyösök), amely a római kispolgárság őszinteség nélküli, közönyös, erkölcsi válságokkal teli hazug, önáltató világát mutatja be, 1929-ben jelenik meg. A világ első egzisztencialista regényének tartott mű központjában a hanyatló polgári család áll, akik a nyomor szélére jutottak, de a látszatot fent kell tartani. A regényben dönget az erotika: Moravia nemcsak a képmutató kispolgári világ bemutatásával, de a szexualitás nyílt ábrázolásával is magára haragítja a fasiszta kormányt, és a regényt hamarosan betiltják. A fasiszta kormányok alatt, hasonlóan a kommunista rezsimekhez, a nép beporzás által, netán magról szaporodik, nemi szervei, erogén zónái, szexuális vágyai megszüntetve.

 Első sikeres és botrányos (a két dolog szorosan összefügg, hatékonyan segítik egymást és a szerzőt) regénye után Moravia különböző avantgárd folyóiratokat szerkeszt. 1930-37-ben a La Stampa és a La Gazetta del Popolo megbízásából tudósítóként dolgozik többek közt az Egyesült Államokban, Lengyelországban, Kínában és Mexikóban.


 Moraviát Olaszországban cenzúrázzák, a Vatikán kiátkozza erkölcstelen műveiért,később indexre teszi. 1935-ben a Le ambizioni sbagliate (Elhibázott becsvágyak) című regény megjelente után kirúgják a La Gazetta del Popolóból. 1941-ben bezúzzák a Mussolini-kormányt gúnyoló La Mascherata (Az álarcosbál) című regényét.
Sűrű tempó. Minden hatalommal (világi, egyház) összerúgja a port.

  1941-ben feleségül veszi Elsa Morante írónőt, 1941-43. közt Capriban élnek. 1943-ban megpróbál eljutni Nápolyba, de nem sikerül átszöknie a frontvonalon. Miután a fasizmust bíráló újságcikkei miatt a letartóztatás veszélye fenyegeti, kis hegyi falucskában (Fondi) tűnnek el, merülnek alá a letartóztatás elől. Addig elsősorban az elidegenedés problémakörével foglalkozó Moraviát megrendíti a háború, és az ellenállás idején az emberek között kibontakozó szolidaritás.

A háború után visszatér Rómába.
Írásaiban új elem az egyszerű emberek felbukkanása. Ilyen az 1954-ben megjelenő Római történetek (1954) című novelláskötete és az 1957-ben napvilágot lát az Egy asszony meg a lánya című regénye, melyet még 1944-ben Fondiban kezd írni. A regénye főhősei Cesira és lánya, Rosetta Róma bombázásának megkezdésekor egy kis hegyi faluba menekül. A háború szörnyűségeit nem sikerül elkerülniük, útban hazafelé katonák megerőszakolják őket.

A regény megrendítő. Amikor egy-egy korban a kisember évtizedeken át nem lát háborút, nem lát háborúban működő, életéért harcoló kisembert, elfelejti, milyen, elfelejti, hogyan működik, aki (se nem politikus, se hadvezér, se nem lókereskedő) kisember, kis vággyal, apró életcélokkal.

Amikor hosszan hiányzik a háború a kisember életéből, kötelezően elolvastatandó vele Az asszony meg a lánya, hogy felmérje, módja legyen felmérni, mivel kalkuláljon, legalább hozzávetőleges ismerete legyen arról, mire képesek az általa megválasztott politikusok, a hivatásos katonák, és a hadiszállítók, a háborúk kijelölt vérszívói.
1990. szeptember 26-án hal meg Rómában.


MŰVEI:

A megalkuvó
A figyelem
A megvetés
Gyilkosság a teniszklubban
Levelek a Szaharából
A leselkedő
Az unalom
Cecília szerelmei
Római történetek
A közönyösök
A római lány
Egy asszony meg a lánya (La ciociara)
1934
Történelem előtti történetek


A római lány

A regény a harmincas évek Olaszországában játszódik. A főszereplő Adriana, szinte egy rendőrségi vallomás (vagy inkább lélektani önanalízis) tárgyilagosságával beszéli el a történetet. A regény kezdetén a nyomorból a belátható és elérhető kispolgári életbe vágyó 16 éves lány aktmodellként dolgozik egy festőművésznél. Már első szerelme közelinek láttatja álmainak megvalósulását; a meleg otthont és családot. Gino sofőr jómódú családnál, s megnyerő modorával, kisssé konzervatív nézeteivel hű élettársnak ígérkezik. Adriana édesanyja hallani sem akar házasságról; lánya az ő számára reményteli keresetforrás, a jólét ígéretét biztosítja. A könnyű élet híve Adriana egyetlen barátnője, Gisella is, nála ismerkedik meg a belügyminisztérium egyik tisztviselőjével, Astaritával. Ő lesz első szerelemtelen partnere s őtőle fogad el pénzt is először. 

Hamarosan rájön, hogy Gino is becsapta; a sofőr nős s egy négyéves kislány édesapja. A római lány életében mindez döntő fordulatot okoz. Nemcsak életformája változik meg, hanem lelki beállítottsága, esztétikai-etikai értékrendszere is. Régi munkája helyett prostituáltként él. Szakít a társadalmi konvenciókkal, úgy véli, "új" életében mindenhez joga van; abból a házból, ahol Gino dolgozik, ellop egy arany púderdobozt, s e tettével véletlen és mégis törvényszerű, tragédiába torkolló események sorozatát indítja el. 

Ebben a regényben minden erény és hiba fellelhető. A társadalmi jelenségek egyedi sorsként való értelmezése, a freudi ösztön-mechanizmusok megnyilvánulásainak kritikátlan átvétele valóban jellemző a történetre, de tény, hogy e széles olvasóközönséghez szóló könyv egyúttal az elidegenedett polgári társadalom s a történelmi korhangulat pontos, már-már kegyetlenül őszinte tükre. 

******

Az unalom

Dino, a regény hőse nem tájképek vagy absztrakt kompozíciók festése közben unatkozik: olykor-olykor egyáltalán nem is fest, és mint idegen tárgyat nézi a fehér vásznat, az ecsetet. Pompás szeretője van, Cecília, de hiába öleli kétségbeesetten a lányt, idegen marad tőle, nem tudja igazán birtokolni.Fogadás a Via Appia előkelő villájában, szerelmi légyott a festőnegyed műtermében, féltékenykedés, tűnődés a kórházi ágyon, izgalmas jelenetek során közeledünk a végső megoldáshoz. Moravia nem szereti a hőseit, de mégis ha van a regénynek olyan szereplője, akit az író különös gonddal, majdhogynem együttérzéssel rajzol meg, az Cecília, korunk egyik leánya , aki semmiről nem vesz tudomást, öntudatlanul éli a maga életét, és csal meg, gyötör halálra másokat

******

A megvetés

Riccardo Molteni, a becsvágyó drámaíró, hogy feleségének biztosítsa a kényelmes polgári jólétet, s megteremtse irodalmi munkásságához az anyagi függetlenséget, irodalmi bérmunkára vállalkozik: filmforgatókönyveket ír egy sikeres és gazdag producernek. Imádott felesége azonban - s éppen a kecsegtető jólét küszöbén - fokozatosan elhidegül tőle. Miért változott felesége szenvedélyes szerelme közönnyé, megvetéssé? Riccardo lázasan gyötrődve keresi az okot, mígnem egy drámai jelenetsorban minden megvilágosul előtte. Moravia ezúttal is alaptémáját, a férfi és nő viszonyának ideiglenességét, a tartós kapcsolatra való képtelenséget ábrázolja, pontos lélekrajzzal mutatva be, hogyan támadnak apró repedések a mindennapi élet, a szokások felszínén, miképpen romlanak meg az elemi állapotukban tiszta érzések, s mint válik két ember kapcsolatában tragikussá mindaz, ami korábban feloldódhatott a szerelemben. A történet csupán drámai feszültség, valósággal sodorja az olvasót a végkifejlet felé.

******


Római történetek

Római kisemberekről szólnak Moravia történetei: egy pincérről, aki egyszer csak kiszolgálógépből emberré válik, gondolkozni kezd, majd ki is mondja, amit a vendégekről gondol, groteszkül mulatságos helyzeteket teremtve. Egy vagányról, akinek egy tízezer lírás hamis bankót kellene felváltania, s a váratlan gazdagság reményében egy csapásra megváltozik életüteme. Egy szabaduló fegyencről, akiben fogsága alatt ellenállhatatlanul megérik az elhatározás: bosszút áll azon, aki ártatlanul börtönbe juttatta, s a találkozáskor hasztalan próbál úrrá lenni indulatain: tőrt döf hajdani barátja mellébe.
Moravia egyszerű történetei az emberi lélek titkairól szólnak, Alakjait legtöbbször végletes helyzetben mutatja be, amikor lepattog róluk a mindennapi élet, a szokások máza, s megbicsakló hangjuk valami mást mond, mint amit az eszük parancsol. 

******

Egy asszony meg a lánya

Végéhez közeledik a második világháború. Emberek ezrei menekülnek a mind veszélyesebbé váló, kifosztott Rómából vidékre, ahol élelmet és biztonságot remélnek. Köztük a parasztlányból fővárosi boltosasszonnyá lett Cesira meg a csupa jóság és tisztaság lánya, Rosetta. Német és olasz fasiszták, feketézők, elvadult parasztok, jóhiszemű tévelygők ijesztő forgatagában ideoda vetődve „tanulják a történelmet", ápolják magukban a reményt, hogy egyszer minden bajnak vége szakad, és aztán kezdhetik újra az életet. Kezdhetik - de milyen áron... A háborúnak az a legkeservesebb következménye, hogy érzéketlenné teszi az embert, megkeményíti a szívét, és kiöli belőle a könyörületet - sommázza Moravia. A minden idők egyik legjobb regényének tartott mű 1957-ben jelent meg. Sophia Lorennel emlékezetes filmet forgattak belőle.

******







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése