2017. április 7., péntek

Guy de Maupassant

 Henri René Albert Guy de Maupassant (Miromesnil, 1850. augusztus 5. – Passy, Párizs, 1893. július 6.) népszerű 19. századi francia író. A modern novella egyik atyjaként, a tömör és a lényegre törő stílus mestereként tartják számon.

1850-ben született Felső-Normandiában, polgári családban, apja Gustave de Maupassant, anyja Laure Le Poittevin. Anyai nagybátyja, Alfred egyik barátja volt Gustave Flaubert, aki később nagy hatással volt Guy de Maupassant életére, írói fejlődésére is. 1856-ban született Hervé nevű öccse. Apja 1859-ben egy párizsi bankban kapott állást, Guy itt járt iskolába szülei 1860-as válásáig, mely apja kicsapongó élete miatt következett be. Ezután édesanyjával és öccsével a normandiai Étretat-ba költözött.
1871-től Párizsban élt, évekig minisztériumi hivatalnok volt, eleinte szabad idejében írt, majd első sikerei után már írásaiból élt. Újságírói és szépirodalmi pályája kezdetén Gustave Flaubert volt a mentora, tanácsaival segítette írói stílusa csiszolását, a környezet pontos, részletes megfigyelésére, lényegre törő, pontos fogalmazásra ösztönözte. „Harmincéves koráig készült lelkiismeretesen az írói mesterségre. Megtanulta lelkének atyjától, hogy sokoldalúan műveltnek kell lenni - és sokoldalúan műveltté lett. Úgy nevelkedett fel, hogy nyitott szemmel kell körülnézni a világban - és otthonossá vált a francia társadalom minden rétegében. Hittételként vallotta, s kezdettől végig gyakorolta, hogy világosan, szabatosan és szépen kell megfogalmaznia, amit megtudott emberekről és emberek közti kapcsolatokról. De hát mindehhez eleve nagyon tehetséges volt, csak úgy áradt belőle az elmondandó történet. Talán Boccaccio óta ő volt a leggazdagabb képzeletű novellaíró.” (Hegedűs Géza)[1]
Flaubert-nél ismerkedett meg többek között Zolával és Turgenyevvel is. Első sikerét a Gömböc című elbeszélés hozta, amely a Médani esték (1880) című, hat író, köztük Zola egy-egy művét tartalmazó antológiában jelent meg, s melyet maga Flaubert is mesterműnek nevezett.
Elismert napilapokban és magazinokban (Le Figaro, Gil Blas, Le Gaulois, L'Écho de Paris) publikált rövidebb írásokat, elbeszéléseket. Első novelláskötete, a Tellier-ház 1881-ben jelent meg, két év alatt tizenkét kiadást ért meg, ennek bevételeiből építtetett egy házat Étretat-ban, ahol később barátaival a nyarakat töltötték. Első regénye, az Egy asszony élete (Une vie) 1883-ban jelent meg, Tolsztoj értékelése szerint a francia szépirodalom legnagyobb műve a Nyomorultak óta.
Maupassant műveit az általa ismert és alaposan megfigyelt környezetbe helyezi, a normandiai falusi és kisvárosi élet éppúgy hátteret ad, mint a párizsi polgárság és a hivatalnokok feltörekvése. Az elismerésért és a jólétért folytatott, képmutatással és önzéssel tűzdelt feltörekvő küzdelem, vagy éppen a szerelem, a női-férfi kapcsolatok apró cselszövésektől sem mentes történeteinek ábrázolása kortalan, saját korában és ma is népszerű szerzővé teszik. Hat regényt, több mint háromszáz elbeszélést írt.

Sokat utazott (Algéria, Olaszország, Anglia, Franciaországon belül Bretagne, Auvergne). A "Bel-Ami" (Szépfiú) nevű, 1885-ös regénye után elnevezett hajóján tengeri körutazást is tett, erről is írt. Utolsó éveit betegen töltötte, egy sikertelen öngyilkossági kísérletet követően, elmegyógyintézetben halt meg 1893-ban.

Művei :






Regények

Une vie (1883) (Egy asszony élete)
Bel-Ami (1885) (A szépfiú)
Mont-Oriol (1887) (Mont-Oriol v. Oriolhegy)
Pierre et Jean (1888) (Péter és János)
Fort comme la mort (1889) (Erős, mint a halál)
Notre Cœur (1890) (Az ember szíve)

Fontosabb novellák

A bárónő (La baronne, 1887)
A csavargó
A gyónás (La Confession, 1883)
A hagyaték
A könnyű halál (L'endormeuse, 1889)
A rendjel (Décoré !, 1883)
A Tellier-ház (La maison Tellier, 1881)
A végrendelet (Le testament, 1882)
Az a disznó Morin! (Ce cochon de Morin, 1882)
Az államcsíny (Un coup d'Etat, 1883)
Az esernyő (La parapluie, 1884)
Az ékszer
Az ördög (Le diable, 1886)
Az örökség (L'héritage, 1884)
Céltalan szépség
Ékszerek (Les bijoux, 1883)
Gombostűk (Les épingles, 1888)
Gömböc (Boule de suif, 1880)
Horla (Le Horla, 1886, 1887)
Idill (Idylle, 1884)
Jules bácsi (Mon oncle Jules, 1883)
Két jó barát (Deux Amis, 1883)
Latinoktatás (La question du latin, 1886)
Miss Harriet
Ócskaságok
Öngyilkosságok (Suicides, 1880)
Ordas anyó (La mère sauvage, 1884)
Párbaj
Párizsi kaland (Une aventure parisienne, 1881)
Pincér, egy pohár sört! (Garçon, un bock !..., 1884)
Simon apja (Le papa de Simon, 1879)
Üres tanácsok
Yvette (Yvette, 1884)


GUY DE MAUPASSANT VILÁGA

A SZÉPFIÚ - BEL AMI

A Szépfiú a parasztszülőktől származó Georges Du Roy, a gyarmatosító hadsereg volt őrmestere bámulatos karrierjének, s ezzel párosuló erkölcsi gátlástalanságának története. A harmadik francia hadsereg első évtizedének polgári társadalma korrupciójával, kíméletlen gyarmatosításával, gazdasági manővereivel maga segíti hatalomra, támogatja "dicső" pályafutását. Tennivalója világos: aki nem akar elsüllyedni, nyomorult senki marad, vitesse magát az árral. Elegendő ehhez betanulni a megfelelő mondatokat, ellesni apró módszereket, nem kell több, mint csábító pillantások, ellenállhatatlan bajusz - s főként minnél kevesebb lelkiismeretfurdalás s minnél nagyobb gátlástalanság. Georges Du Roy tehetsége az érvényesüléshez ilyen volt. Egy negyedrangú lap alacsony beosztású munkatársából a sajtó zavaros törvényeinek segítségével, s a társaságbeli szépasszonyok védőszárnyai alatt kerül rövid idő alatt vagyon, rang és hatalom birtokába. Főként a nőknél elért sikerei juttatják előre, nem válogat, kinek pénzét, kinek tehetségét, kinek társadalmi pozicióját használja fel, s aggodalomra nincs oka, még bolgoggá is teszi őket. Az 1800-as évek végén írt regényben egyetlen mellékalak, egy öreg író képviseli Maupassant felháborodását, a többiek tudomást sem vesznek róla, hogy aljas módon élnek. A szerző hideg tárgyilagossággal rajzolja meg szereplőit, a gyorsan pergő események alakulása során jellemüket fokozatosan bontja ki.

******

EGY ASSZONY ÉLETE

Guy de Maupassan regényei sem kevésbé érdekfeszítőek, mint novellái, - mély lélekismeret, határozott realista világkép és bölcsesség érződik belőlük. Az Egy asszony élete című regényét 1883-ban írta a már sikeres író. A nemesi származású Jeanne életét fiatal lány korától öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. A regény kezdetén egy életörömmel teli, tiszta lelkű lányt ismerünk meg, akitől a regény végén mint szenilis, sivár életű öregasszonytól búcsúzunk. A zárdai nevelés után Jeanne könnyű, rózsaszín illúziókkal röppen a világba (illetve szülei vidéki kastélyába); férje, majd fia - két jellemtelen ember - lerántják romantikus álmai magasából. A realitás újabb és újabb engedményekre kényszeríti, s tündéri lénye szürkévé kopik. A regény leleplező, vesébe látó lelkiismeretről és tökéletes írói technikáról tanúskodik. Egy asszony életét két nagy érzés tölti be: az asszonnyá tevő szerelem és az anyává avató szeretet. Gazdag az a nő, akit e két érzés boldoggá tesz. És szegénynek érzi magát a legvagyonosabb is, kit sorsa nem áld meg egyik szenvedéllyel sem. Az asszony élete - Maupassantnál is - e két érzés árjával sodródik a beteljesedést váró, a szerelmet hozó párját kereső leánytól - a gyermeke sorsáért küzdő édesanyáig. A mai computer korszak lányai, de az asszonyi sorsra a századelőn készülő mai nagymamák is bizton azonosulni tudnak e könyv hősnőjének reményeivel, álmaival - és kiábrándulásaival is.

******

PÉTER ÉS JÁNOS

E regényét "lélektani tanulmánynak" nevezi az író - a vallomásnak és poétikai tanulmánynak egyaránt beillő, fontos előszavában, melyet máig sokat idéznek a regény műfaji teoretikusai. Itt már mintha a realizmuson is túltekintene Maupassant: épp azt mutatja meg, hogy a valóságnak látott nyugalmas hétköznapok mögött milyen szakadékos emberi drámák rejlenek. Péter megtudja, hogy János neki csak féltestvére, hogy anyja nem volt feddhetetlen asszony. Péter gyűlölettel, János elmélyülő szeretettel reagál a botrányos felfedezésre. Végül is közös erővel igyekszenek mindent elfelejteni.

******

AZ EMBER SZÍVE

Az író ebben a kisregényében egy hiú szépasszony kacér játékainak és egy műkedvelő széplélek tiszta rajongásának találkozásában az emberek közötti kapcsolat abszurditását, reménytelenségét mutatja meg.

Mariolle, a bizonytalan egzisztenciájú fiatalember váratlanul és akaratlanul beleszeret Michele de Burne-be, aki zsarnoki férje halála után élvezi szabad, független életét és szalonjában a legkülönbözőbb művészeket fogadja. Gyakran találkoznak titokban és a szalonban is, ami egyre előkelőbb lesz, és ahol se Mariolle, se ismerőse, az ünnepelt szobrász nem érzik jól magukat. Szerelmi bánatában Mariolle vidékre bujdosik. Megismerkedik Élisabeth-tel, aki most találkozik először az igazi szerelemmel. Bár Mariolle félti és sajnálja a lányt, kialakul közöttük a kapcsolat, melyet Michele megérkezése sem szakít félbe. Hamarosan mindhárman Párizsba indulnak. Michele szalonjára és az új, illusztris vendégekre gondol. Élisabeth a férfi által ígért házról és kezdődő úri életmódjáról ábrándozik. Mariolle viszont kiábrándult. Nem talál olyan nőt, aki egyesíti magában Michele "varázshatalmát" és Élisabeth odaadását. Menekülése semmit sem oldott meg. A Párizsba, szenvedései színhelyére, a szalonba visszahúzó erőkkel szemben tehetetlen. Maupassant klasszikus tökéletességgel felépített stílusa kristálytiszta. A regény szemlélete romantikusan pesszimista: az "igaz szerelmet" megöli az úri szalonok nagyvilági élete.

******

ELBESZÉLÉSEK I.

A kötet a gyűjteményes életműkiadás elbeszéléseket tartalmazó sorozatának első darabja. Időrendben szerepelnek benne Maupassant legkorábbi rövidprózái a pályakezdő írásoktól az 1882 novemberi datálású novelláig. Már az első Maupassant-írások is finoman megformált művek, témaválasztásuk, tónusuk azonban csak előlegezi a későbbi írói világot: már felbukkannak a normandiai vidéki figurák egy-egy életképben (A HÁZALÓ), a fantasztikum már ekkor sem a romantikus hatáskeltés eleme: furcsa fanyar ironikus beállításban jelenik meg (A myújtott kéz). Az 1880-as év elején születik meg az első mestermű, a méltán híres - antológiákban is gyakran szereplő - GÖMBÖC. Ez a kiábrándult, a polgári álszentség gesztusait, hamis fölényét nagyszerű realizmussal leleplező novella két irányba is "nyit": a porosz-francia háború idejét idéző, illetve a perditákról szóló elbeszélések felé. A feszes, lényegre törő elbeszélői szerkezetben biztos kézzel vezet a kulcsszerű fordulathoz, amikor a látszatok lelepleződnek, a szabványértékek felcserélődnek. Így lesz hőssé a megszálló tisztek önkényével szemben álló kis prostituált, Rachel (Fifi kisasszony), így tűnik elő a női szerepjátszás morbiditása (Sírmelléki nők). Egy-egy remeklése ellentmondó hangulatokat nagyszerű szellemességgel tud ötvözni: lírai és humoros hatások elegye A Tellier-ház című novella, melyben a "madame" unokahúgának első áldozására vonul ki a nyilvánosház lánynépsége. Az 1881-82-es írásokban már megjelennek a Maupassant-novellisztika jellegzetes színhelyei - a Párizs környéki kirándulóhelyek, a normandiai parasztházak világa, figurái: kishivatalnokok, parvenük, kalandvágyó férfiak és nők - és sok-sok változatban formálja meg az író a szerelem komédiájának" témáját.


Forras : Wikipedia

Forras : http://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/m_menu/maupassant/maupirta.htm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése