Tours-ban született paraszti családban 1799-ben. Nem szüleinél, hanem egy csendőrnél nevelkedett. Apja Napóleon élelmezési biztosaként gazdagodott meg, de nem szerzett nemesi címet, a de előszót, mely a nemesi rangot jelzi, az író maga illesztette neve elé. A párizsi egyetem jogi fakultásán végzett, majd írnokként helyezkedett el, közben a Sorbonne irodalmi és filozófiai előadásait hallgatta.
Írással először csak mint kereseti forrással foglalkozott, a húszas években azonban már több mint harminc regénye jelent meg (pl. A centenárium,1821; Az utolsó tündér,1823). Ezeket később megtagadta, csak az 1829-ben keletkezett Huhogókat vette be nagy regényciklusába, az Emberi színjátékba.
Legendássá, irodalmi témává vált hosszú szerelmi kapcsolata a lengyel származású Hanska grófnővel (1832-től), akit a férj halála után feleségül is vett (1842). Közös életüket beárnyékolta az író egyre súlyosbodó betegsége és gyermekük halála (1846). Felesége halála után nem sokkal annak lányát vette feleségül (1850).
Híressé lett anyagi problémái miatt is. Ifjú korában betűöntödét, könyvkiadót alapított, mely hamarosan csődbe ment, hitelezői pedig állandóan üldözték. Párizsi házának több bejárata is volt, ha netán a kellemetlen látogatók elől gyorsan kellett távoznia. Később is furcsa vállalkozásokba fogott, ananászültetvényt akart létrehozni, de a szardíniai római kori aranybányák újrafeltárását is terv ezte. Anekdoták szólnak arról is, hogyan keverte össze regényalakjait barátaival, ismerőseivel, élő személyekkel: állítólag sokszor regényalakjai nevén szólított meg másokat, és halála előtt orvos szereplőjéért, Bianchonért küldetett.
A megfeszített munka (képes volt a már nyomdai kefelevonatok elkészülte után újraírni egyes fejezeteket vagy akár az egész művet), a nagyvilági élet, az állandó feszültségek, szenvedélyek (nagy kávéivó volt) megviselték egészségét. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, a magánéleti veszteségek mellett alkotói kudarcok is érték. Nem sokkal második házassága után, 1850. augusztus 18-án halt meg.
Művei:
A Labdázó Macska Háza (Maison du chat-qui-pelote, 1829)
A harmincéves asszony (La Femme de trente ans, 1834)
Gobseck (Gobseck, 1830)
Goriot apó (Le Père Goriot, 1834)
Chabert ezredes (Le Colonel Chabert, 1835)
Béatrix (Béatrix, 1837-42)
Modeste Mignon (Modeste Mignon, 1844)
Albert Savarus (Albert Savarus, 1842)
Az élet iskolája (Un début dans la vie)
Szép Impéria (La belle Impéria)
Impéria házas
A toursi plébános (Le Curé de Tours, 1832)
Eugénia Grandet (Eugénie Grandet, 1833)
Elveszett illúziók (Illusions perdues, 1836 - 1843)
Veszélyes örökség (Ursule Mirouet, 1840)
A kalandor (La Rabouilleuse)
A megye múzsája (La Muse de département)
A vénlány (La vieille fille)
A Régiségtár (Le Cabinet des Antiques)
Ferragus (Ferragus)
Langeais hercegnő (La Duchesse de Langeais)
Az aranyszemű lány (La fille aux yeux d'or)
César Birotteau nagysága és bukása (Histoire de la grandeur et de la décadence de César Birotteau 1837 )
Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága (Splendeurs et misères des courtisanes, 1838, (Werdet), 1844-1846, (Furne))
Betti néni (La Cousine Bette, 1846)
Pons bácsi (Le Cousin Pons, 1847)
A Nucingen ház (La Maison Nucingen, 1838)
Hivatalnokok (Les employés)
Kispolgárok (Les petites bourgeoises)
A homályos ügy (Une ténébreuse affaire)
Az arcisi képviselő (Le député d'Arcis)
A huhogók (Les Chouans, 1829)
Parasztok (Les paysans, 1844)
A vidéki orvos (Le médecin de campagne, 1832)
A falusi plébános (Le curé de village, 1838)
A völgy lilioma (Le lys dans le vallée, 1834)
A szamárbőr (La peau de chagrin, 1831)
Az alkimista (La recherche de l'Absolu, 1834)
Catherine sur Médicis (Medici Katalin 1842)
Louis Lambert (Louis Lambert, 1833)
Seraphita (Séraphita, 1834)
Az ismeretlen remekmű (Le chef d'oeuvre inconnu, 1831)
A Vörös Vendégfogadó (L'Auberge Rouge, 1830)
A házasság fiziológiája (Le physiologue de marriage, 1829)
Goriot apó
Egy öreg, lepusztult panzió bemutatásával kezdődik a történet. Férfiak és nők számára egyaránt kibérelhető a panzió, mely az özvegy Vauquerné tulajdona. Sylvia, a szakácsnő itt dolgozik és minden reggel korán neki is lát munkájának.
A panzió lakói: Sylvia, Michonneau kisasszony, Poiret úr - volt hivatalnok, Goriot apó - volt metélttészta, makaróni és keményítőgyáros, Eugene de Rastignac - joghallgató, Victorine Taillefer - Taillefer lánya, Vautrin
Goriot apót mindenki gazdag tésztagyárosként ismeri a panzióban. Már több, mint hatvan éves, Vauquerné mégis jó partynak tartja. Meg is próbált mindent, hogy az öreg közelébe férkőzzön, de mindig visszautasítja. Innentől kezdve csak gyűlölettel gondol az idősödő lakosra. Mérgét csak jobban fellobbantja, amikor fiatal, csinos hölgyek teszik nála látogatásukat. Később kiderül, hogy ők csak a lányai, de Vauquerné ezt nem hiszi el. Az egyre szegényedő férfi így lassan minden tekintélyét elveszti a házban. Az egész panzió kíváncsi szokatlan viselkedésére. Az öreg úr még ezüst étkészletét is eladta kis rudacskák formájában, pedig nagyon ragaszkodott hozzá.
Egyik este kifigyelte őt Eugene de Rastignac, a diák, amikor Goriot apó épp egyik lányától csókkal búcsúzik. Persze a dolog nem maradt titokban, ám kiderült az igazság és Eugene rájött, hogy talán mégsem annyira elítélendő az öreg úr. Minden vagyonát eladta, hogy lányait kiházasítsa és jó férjet találjon nekik. Amikor mindezt elérte, csak annyit várt cserébe, hogy valamelyik lánya befogadja. Lányai azonban ezt megtagadták és kitúrták a vagyonból. Eugenet bántotta is a lelkiismeret, hogy ennyire félreismert egy embert. A múltkor ellátogatott a szépséges Anastasie de Restaud grófnőhöz, aki Goriot egyik lánya. Amint kiejtette a száján, hogy ő egy asztalnál ült édesapjával, kitessékelték a házból.
A történtek miatt az ifjú Eugene elhatározta, hogy felkarolja Goriot apó ügyét. Ehhez azonban pénzre és társadalmi háttérre volt szüksége. Levelet írt hát anyjának és két húgának, hogy pénzt kérjen tőlük. Alapos kutakodásba kezdett, hogy minél többet megtudjon Goriotról. Az öreg kiváló tésztagyári munkás volt egykor, s mikor meghalt a bolt gazdája, sok évi megtakarításából ő vette meg a boltot. 1789 utáni időszakban mindenki a pékségeket ostromolta kenyérért. Ő kihasználta ezt és meggazdagodott. Felesége 7 évnyi házasság után halt meg, ami nagyon mélyen érintette. Ettől kezdve minden vagyonát lányaira költötte. Hagyta, hogy válasszanak maguknak férjet is. Anastasie Restaud grófot, Delphine pedig Nucingen bárót. Goriot egyedül élt tovább és megmaradt tésztagyárosnak.
Eugene megkapta anyja és húgai minden pénzét. Közben Vautrin alkut ajánl Eugene számára és megígéri, hogy gazdaggá teszi és segít neki. Azt javasolja minél hamarabb nősüljön meg ,de csak szegény nőt vegyen el. Victorine kisasszony, Taillefer lánya az áldozat. Apja egy vállalat tagja, de mindent fiára akar hagyni, kizárva ezzel lányát az örökségből. Eugene a családjától kapott pénzt a külsejére költi, hogy sikeres legyen a leánykérés. Összeismerkedik unokanővérével, aki nagyon tehetős asszony. Színházba mennek, ahol megpillantja Goriot egyik lányát, Delphinét és szerelmes lesz belé. Meglátogatja páholyába, ahol megegyeznek, hogy hamarosan újra találkoznak egyik közeli bálon. Eugene mindenről beszámolt az előadás után Goriotnak. Ő másnap elment Delphinéhez, s egy levelet hozott tőle Eugene számára. Egy meghíás szerepelt benne a szombati előadásra, a grófnő páholyába. Amikor találkoztak Delphine rossz kedvű volt. Végül eghy játékteremben kötöttek ki. Eugene minden egyes talákozásról beszámolt Goriotnak. Minden nap elmentek a játékterembe, ahol Eugene hatalmas összegeket nyert.
Közben Vautrin ádáz cselt szövögetett, ki akarta hívni párbajra Taillefer úr fiát, hogy a vagyon lányára szálljon. Őt pedig Eugene akarta elvenni. Delphine és Goriot közben egy lakást vásárolt a diáknak és bebútorozták neki. Amikor Eugene megtudta Vautrin szándékát, minden erővel meg akarta akadályozni a párbajt.
A rendőrség közben egy szélhámos után kezdett nyomozni, akit Vasfejűnek hívtak. A jelek szerint ő Vautrin volt - gazdagok pénzét lopja el és törvénytelen üzleteket bonyolít le. Vacsora közben Vautrin nagylelkűen felajánlott 8 üveg bort a lakóknak, Goriot és Eugene italába pedig altatót kevert. Leitatta az egész panziót, majd Vauquerné társaságában elhagyta a panziót.
Másnap mindenki sokáig aludt. Michonneau kisasszonyt, Poiret úrat a rendőrség beavatta, ezért most ők tettek altató Vautrin italába, hogy megnézhessék a vállán lévő fegyencszámot. A csel sikerült, így elkapták a Vasfejűt. Taillefer úr letörten újságolta, hogy fia párbaj közben súlyosan megsérült. Eugenet mélyen megrázták az események. Goriot két lánya továbbra is sokat mentek apjukhoz, de mindig csak pénzért. Teljesen kizsigerelték az idős urat, meg is betegedett. Közben nagy bálra készültek lányai, és azzal voltak elfoglalva, mit vegyenek fel, miközben apjuk haldoklott. Eugene és barátja azonban nem hagyta el az öreget. A bálraEugene is elment, de rögtön utána sietett vissza Goriothoz. A lányokat férjeik akadályozták, hogy elmenjenek apjukhoz, ezzel teljesítve egy haldokló leghőbb vágyát. Goriot meghalt és még temetési költségeit sem állták a grófok (a lányok férjei). Eugene és barátja gondoskodtak az anyagiakról. :"Itt nyugszik Goriot, Restaud grófné és Nucingen báróné apja, eltemetve két diák költségén."
******
Az élet iskolája
„Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk” – mondja a kisregény egyik szereplője. Természetesen nem matematikát vagy történelmet: a megfelelő magatartást, emberek és dolgok helyes kezelését kell elsajátítanunk.
Az érvényesülés, a siker balzaci irányelvei egyszerűek: tisztesség, önfegyelem, szorgos tanulás, kemény munka, szerény viselkedés, tapintat – aki ezt a módszert követi, feltétlenül eléri a célját.
„Karrieriskolája” követelményeit a nagy író lebilincselő történettel példázza, amely tele van meglepő fordulattokkal, pergő párbeszédekkel, nyelvi sziporkákkal: valóságos kis remekmű. Ezt a könyvet nemigen lehet érdektelenül letenni, és a tanítását nagyon is érdemes felvállalni.
******
Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága
Az Emberi Színjáték egyik legérdekesebb, legnépszerűbb regénye, – mely a kurtizánok nyomorán és csillogó világán kívül bevezet a párizsi szalonokba, a művész-életbe, a bűn alvilágába és a börtönökbe is új színeváltozásában mutatja meg Jaques Collint a volt gályarabot – a felszabadulás óta elsőízben jelenik meg magyar nyelven. Lányi Viktor magas művészetű fordítása híven követi a balzaci stílus realizmusát és romantikáját, színességét és szellemességét.
******
A szamárbőr
Ki ne ábrándozott volna még arról - ha legkésőbb gyerekkorában is -, hogy mennyire jó lenne, ha lenne egy varázserővel bíró eszköze, amely valóra váltja minden kívánságát?
A Szamárbőr főhősével, Raphaël de Valentinnal éppen ez történik meg: egy talizmán birtokába jut, méghozzá éppen a legjobbkor. Utolsó filléreit is eljátszotta a Palais Royal játékbarlangjában, lelkileg mélyponton van, s nem lát más kiutat, csak az öngyilkosságot. A régiségkereskedő különös ajándéka, a szamárbőr épp erről a végzetes útról téríti le - ideiglenesen. A szamárbőr különleges tulajdonsága ugyanis, hogy tulajdonosa minden kívánságát teljesíti.
S hogy a történet mégse váljék Walt Disney-mesévé, a beteljesülésnek ára van: minden beteljesült kívánság után kisebbre zsugorodik a talizmán, s ha elfogy, az tulajdonosa életének végét is jelenti. Raphaël mégis elfogadja a varázserejű ajándékot.Mi minden emberi szív közös vágya? Barátok, pénz, szerelem. Raphaëlnek ki sem kell mondania, máris összefut az utcán régi barátaival; máris nagybátyja hatalmas vagyonának örököse lesz, s felismeri élete asszonyát is.
Ám ne higgye a kedves olvasó, hogy ezzel a történet nagyját elmeséltük! A szamárbőr ugyanis egyre zsugorodik, s megkezdődik főhősünk keserves harca az életért, s hogy a szükségszerű bekövetkezik-e, nem áruljuk el.
Inkább elidőzünk kissé a mű alapgondolatánál, a vágy, a beteljesülés és a halál kapcsolatánál. Eszünkbe ötlik a régi mondás: "A vágy halála a beteljesülés". S hogy a vágyak halála, azaz maga a beteljesülés a mi halálunkat is jelenti-e? Nos, ezzel a kérdéssel több irodalmi mű is foglalkozik, példa erre Andersen Kis Hableánya (nem a Walt Disney-változat!) ugyanúgy, mint Goethe Faustja. A vágyak beteljesedéséért mindig a főhős élete az ár.
******
A Vörös Vendégfogadó
1799-ben két fiatal francia tiszt igyekszik Németalföldön harcoló csapattestéhez. Útközben megszállnak egy fogadóban, és összeismerkednek egy gazdag kereskedővel. Az éj folyamán a kereskedőt meggyilkolják, az egyik fiatalember eltűnik, a másikat a katonai bíróság gyilkosságért halálra ítéli. Az elbeszélés kerettörténete – amely hosszú évek múlva játszódik – meglepő fényt vet a korábbi eseményekre…
Forras : http://tudasbazis.sulinet.hu/
Forras : https://moly.hu/
Forras : http://hirmagazin.sulinet.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése