2017. május 10., szerda

Szabó Magda

Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Szülővárosában, a mostani Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában (akkor Dóczi Leánynevelő Intézet) tanult, itt érettségizett 1935-ben; 1940-ben a Debreceni Egyetemen kapott latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Az 1940-es években rövid ideig Páhi (Bács-Kiskun megye) községben is tanított. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle, és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben a Horváth Mihály téri Gyakorló Általános Iskola (a mai Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium egyik elődintézménye) tanáraként dolgozott.


Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.

1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett.


1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója.
Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának.

Kilencvenedik születésnapján rengetegen ünnepelték, szülővárosában könyvesboltot neveztek el róla.

Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, kerepesi otthonában, olvasás közben érte a halál.

Művei :

Bárány (versek, 1947)
Vissza az emberig (versek, 1949)
Ki hol lakik (verses képeskönyv, 1957)
Mondják meg Zsófikának (ifjúsági regény, 1958)
Freskó (regény, 1958)
Bárány Boldizsár (verses mese, 1958)
Neszek (versek, 1958)
Marikáék háza (verses képeskönyv, 1959)
Sziget-kék (meseregény, 1959)
Az őz (regény, 1959)
Vörös tinta (filmforgatókönyv, 1959)
Disznótor (regény, 1960)
Kígyómarás (színmű, 1960)
Álom-festék (verses képeskönyv, 1960)
Álarcosbál (ifjúsági regény, 1961)
Születésnap (ifjúsági regény, 1962)
Pilátus (regény, 1963)
A Danaida (regény, 1964)
Hullámok kergetése (útijegyzetek, 1965)
Tündér Lala (meseregény, 1965)
Eleven képét a világnak (drámák, 1966)
Fanni hagyományai (dráma, 1966) (Kármán József regénye alapján)
Alvók futása (elbeszélések, 1967)
Mózes egy, huszonkettő (regény, 1967)
Zeusz küszöbén (útijegyzetek, 1968)
Katalin utca (regény, 1969)
Abigél (ifjúsági regény, 1970)
Ókút (regény,1970)
Kiálts, város! (színmű, 1971)
A szemlélők (regény, 1973)
Az órák és a farkasok (drámák, 1975)
Szilfán halat (összegyűjtött versek, 1975)
Az a szép, fényes nap (színmű, 1976)
Régimódi történet (regény, 1977)
Kívül a körön (esszék, kritikák, 1980)
Erőnk szerint (drámák, 1980)
Megmaradt Szobotkának (emlékezések, 1983)
Béla király (dráma-trilógia, 1984)
Az ajtó (regény, 1987)
Az öregség villogó csúcsain (műfordítások, 1987)
Záróvizsga (esszék, tanulmányok, 1987)
A pillanat (Creusais) (regény, 1990)
A félistenek szomorúsága (esszék, tanulmányok, 1992)
Szüret (drámák, 1996)
A lepke logikája (publicisztikai tanulmányok, 1996)
A csekei monológ (monodráma, 1999)
Mézescsók Cerberusnak (elbeszélések, 1999)
Merszi, Möszjő (publicisztikai írások, 2000)
Für Elise (regény, 2002)
A macskák szerdája (dráma, 2005)
Békekötés (hangjátékok, 2006)
Örömhozó, bánatrontó - Levelek a szomszédba (2009)
Drága Kumacs! - Levelek Haldimann Évának (levelezés, 2010)
Liber Mortis (2011)



Régimódi ​történet

Anyámat ​1967-ben vesztettem el, azt hittem, sose lesz belõlem ép ember a temetése után. Hogy valahogy talpra álltam, férjemnek köszönöm, aki szokott csöndes estéink egyikén nagyon is felfogott hallgatásomból azzal a szelíd mondattal idézett vissza reális életünkbe: „Rajtad mindig a munka segített, miért nem élsz a magad gyógyszerével? Lenke – mindketten így hívtuk anyámat – mióta élsz, mindig begyógyította minden reális-irreális sebedet. Tündér gyermekének születni nagy áldás, miért nem akarod rögzíteni az emlékét, hogy mások is megismerhessék? Te vagy az egyetlen, aki megteheti és képes erre.”

Kétségbeesetten hárítottam a csendes biztatást, képtelenségnek éreztem, hogy megbolygassam összemetélt tudatomat azzal, hogy megpróbáljam visszaidézni a holtat, részint úgy gondoltam, képtelen ötlet, részint olyan beteg és nyomorult voltam a jelenléte nélkül, hogy eleve kudarcnak éreztem a kísérletezést is. A férjem sose kényszerített semmire, ezen az estén és sok rákövetkezõ, szintén hallg–atag estén se tette, csak annyit mondott: „Majd meglátjuk. Lenke megérdemelné, hogy megmutasd az anyádat a világnak, és neki kevés a rózsaszín márvány sírkõ a pár soros verssel. Ha valakinek, neked, és egyedül csak neked fog Jablonczay Lenke válaszolni, ha megkérdezed, és elmondatod vele, ami megértéséhez nem voltál a haláláig elég ép vagy teherbíró, magad is asszony, felnõtt.”

Az én férjem sose tévedett, ha utat mutatott valahová, behunyt szemmel elindulhattam, jobban ismert önmagánál. A könyvet, amelynek Jablonczay Lenkét életre kellene keltenie, megvalósíthatatlan feladatnak éreztem, ha olykor eszembe jutott, iparkodtam elûzni a gondolatát is. Anyám úgy parancsolt nekem mivoltával, szellemiségével egész életemen át, hogy tudtam, ha õ akarná azt, amit a férjem ajánlott, valami rejtelmes módon elmondaná nekem. Múltak a hónapok, eltelt három év, amikor férjemmel együtt meghívtak Amerikába, a State Department vendégei voltunk. Lenke Amerikában szólt hozzám és utasított: ha vágyol utánam, támassz fel és keress meg. Szavadra visszatérek az örökkévalóságból és elmondom neked mindazt, ami megértésére még túl fiatalnak ítéltelek. De most szabad a pálya, keress meg, egymagad kevés leszel hozzá, de segít neked, ha megkéred, egyház, állam, minden hajdani rokonunk, barátunk, életünk szereplõi és szemlélõi. Ne félj, kicsim, én is segítek. Ha hazakerülsz Amerikából, állj neki a munkának, keresd meg életem történelmi hátterét, egykori helyszíneit, famíliánkat, egy valamikori régimódi történet drámájának fõszereplõit. Papok fognak segíteni, apácák, bankárok, tudósok, most megcsinálhatod a saját magyar Elektrádat, és én melletted leszek addig a percig írás közben, míg oda nem kell, hogy testembõl adjalak a valóságos életnek, és boldogan és rémülten elõször látom meg az arcodat azon a bizonyos langyos október ötödikén.

******

Az ajtó

Az ajtó lényegében az első nagy civilizációkkal egyidős, ősrégi szimbólum: egyszerre a ki- és a bezártság, az izgalmat csiholó titok és a biztonságot adó magány, a kifürkészhetetlenség és a megismerés lehetőségének jelképe; éppúgy a világba lépésé, mint a halálé. Nem lehet véletlen, hogy Szabó Magda egyik legnagyobb hatású regénye épp ezt a címet kapta, ahogy az sem, hogy a mű az archetípusokra utaló, visszatérő álommal kezdődik és végződik.

Az ajtó Szeredás Emerenc története, egy asszonyé, aki kenyerét takarítással, főzéssel, gondnokoskodással kereső mindenesként lép be Szabó Magda életébe. Már az első pillanattól egyértelművé válik, hogy a feltételeket nem a gazda, hanem az alkalmazott szabja meg; a munka, mi több, kifejezetten a kétkezi munka Emerenc számára nem annyira pénzkereseti forrás, mint természetes létállapot, ami nélkül az idős, de meglett kora ellenére jó karban lévő nő elképzelhetetlennek tartaná mindennapjait.

Emerenc meggyőződésében megingathatatlan, akaratát mindenkor könyörtelenül keresztülvivő, jószerével zsarnoki jellem, aki éppúgy képes idomítani munkaadóját, mint a hóhaláltól megmentett kan kutyát, Violát. Nem ad a látszatokra, minden cselekedetét a gyakorlatiasság határozza meg és saját, eltökélt céljaihoz igazítja. A környezete mégis szereti és tiszteli, egyrészt fáradhatatlansága, másrészt – és mindenképp ez a fontosabb – hajlíthatatlan jelleme, valódi gerincessége miatt.

Az agg asszony ugyanakkor végtelenül visszahúzódó: magánéletéből semmit nem hajlandó feltárni a külvilág számára; lakásának ajtaja senki előtt nem nyílik meg. Ahogy lelkének ajtaja sem. Emerenc még a háborúban meghasonlott az egyházzal, és látszatra magát a vallást, a hitet is elvetette a templomba járásról való lemondással, ami a mélyen vallásos író-elbeszélő számára nehezen megemészthető magatartás.

Emerencet manapság minden valószínűség szerint antiszociálisnak, vagy akár embergyűlölőnek mondanánk, pedig minden döntése, tette mögött komoly indok rejlik, ami, ha mélyebbre hatolunk életének történetében, fokozatosan felfedezhető. Ámde hogyan hatolhatna mélyebbre bárki is, amikor senkit nem enged közel magához – Szabó Magda kivételével, akit valamiért elfogadott, megszeretett, akire egy idő után már szinte családtagként tekint.

Az elbeszélő az áhítattal teljes szeretet és a forrongó düh, időnként egyenesen az eltaszító gyűlölet között ingadozva mutatja be Emerenc rendkívül lassan kibontakozó élettörténetét, a hátteret, amely meghatározta a gondnok-házvezetőnő érzelmi és erkölcsi viszonyulását az emberekhez és a világhoz. Emerenc az a tükör, melynek révén végül valójában önmagunkat ismerhetjük meg; katalizátor, aki változhatatlanságában a vele való érintkezés révén segít létrehozni magunkban és emberi kapcsolatainkban a magasabb moralitás nehezen megalkotható vegyületét.

Ha Szabó Magda nem hangsúlyozná több helyen is (regényben és szövegen kívül egyaránt), hogy Emerenc története önéletrajzi ihletésű, ténylegesen a valóságon alapul, azt hihetnénk, tanmesét olvasunk. Ám a regény még ekként, pusztán a stílusával is ellenállhatatlanul magával ragadó lenne, a vallomásos jelleg, a megéltség azonban még ennél is magasabb dimenzióba helyezi a művet. Nem csoda, hogy oly sok nyelvre lefordították, és hogy sok helyütt kötelező tananyag, hiszen Emerenc történetét ismerni kell. Aki csak teheti tehát, ismerje meg.

Forras : Wikipedia


Németh László

Németh László (teljes nevén: Németh László Károly,[1] Nagybánya, 1901. április 18. – Budapest, 1975. március 3.) Kossuth-díjas magyar író, esszéista, drámaíró, 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.

Édesapja, Németh József (1873–1946), a nagybányai Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanára, édesanyja, Gaál Vilma (1879–1957), tisztviselő család gyermeke. 1901. június 2-án keresztelték.

Családjával 1904-ben Szolnokra, majd 1905-ben Budapestre költözött. A Medve utcai elemiben (1907–11) tanult, majd gimnáziumi tanulmányait a Bulyovszky utcai Kemény Zsigmond (1911–17) és a budai Toldy Ferenc Főreáliskolában (1917–19) végezte. Bölcsésznek készült, 1919-ben magyar–francia szakos bölcsészhallgató, de 1920 tavaszán átiratkozott az orvoskarra, ahol fogorvosi diplomát szerzett 1925-ben, s cselédkönyves orvos lett a Szent János Kórházban. Később fogorvosi rendelőt nyitott, majd iskolaorvos lett.

1925 decemberében a Nyugat novellapályázatán a Horváthné meghal című paraszttörténetével első díjat nyert.
Az év karácsonyán feleségül vette Démusz Ellát (1905–1989), Démusz János vendéglős lányát. 1926 és 1944 között hat lányuk született, közülük ketten csak rövid ideig éltek. Leányai közül Jakabffyné Németh Magdából (1926–) pedagógus; Lakatos Istvánné, Németh Ágnesből vegyészmérnök; Dörnyei Józsefné, Németh Juditból (1932–) fizikus professzor, MTA-tag és Németh Csillából (1944–) orvos lett.
1926-tól cikkei, könyvismertetései jelentek meg a Nyugat-ban, a Protestáns Szemlé-ben, a Társadalomtudomány-ban, később az Erdélyi Helikon-ba és a Napkelet-be is írt, ez utóbbinak 1931-ig vezető kritikusa volt (a Protestáns Szemlé-ben és Napkelet-ben eleinte Lelkes László álnéven szerepelt).
1926-ban megnyitotta fogorvosi rendelőjét, még externistaként bejárt az új Szent János Kórház elme- és idegosztályára. Iskolaorvosi állást vállalt a Toldy Főreáliskolában (1926–27), az Egressy úti (1928–31), és a Medve utcai polgári iskolákban (1931–43).
1927-ben a Napkelet munkatársa. 1928-ban feleségével Olaszországba és Franciaországba utazott. 1929-ben a Napkeletben jelent meg első regénye, az Emberi színjáték. Télen tuberkulózisban megbetegedett. Olaszországban és Felsőgödön gyógyíttatta magát, felhagyott a fogorvosi gyakorlattal. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott, de Hatvany Lajos támadása miatt visszaadta. 1931-ben kiegészítő érettségit tett görögből; rövid ideig görög szakos bölcsész volt. November 29-én Debrecenben részt vett az Ady Endre Társaság irodalmi estjén, mely öt „népi író” (Németh, Erdélyi József, Illyés Gyula, Kodolányi János, Szabó Lőrinc) sikeres bemutatkozása volt a közönség előtt. 1930 és 1935 között az esztergomi Sátorkőpusztán töltötte nyarait, amelyről az utókor emléktáblán is megemlékezett.



A Nyugattal már az 1920-as évek végétől sem volt felhőtlen a kapcsolata. Az 1930-as évek elejétől szembekerült Babits Mihállyal, részben a formálódó népi mozgalom (és különösen Kodolányi János), 1932-ben pedig Török Sophie értékelése miatt. A Nyugat és Németh közötti szakításban Németh László Magam helyett című 1943-as tanulmánya szerint (Török Sophie ügye és más ügyek mellett) Kodolányi személye is szerepet játszott; még a november 29-ei debreceni est előtt végződött szerencsétlenül annak az „erélyes hangú” levélnek az ügye, melyet Németh Basch Lóránthoz, a Baumgarten Alapítvány egyik kurátorához intézett Kodolányi megsegélyezése ügyében. Az ügy a másik kurátor, Babits elzárkózásával, sőt kínos jelenettel végződött (Németh épp Babits lakásán tartózkodott, amikor Basch telefonon beszámolt kurátortársának a levélről).
1932. szeptember 26-án Tanú címmel lapot indított, amelyet egymaga írt és szerkesztett. A folyóiratnak 1937 tavaszáig 17 kötete jelent meg. 1934 áprilisától rövid ideig Fülep Lajossal és Gulyás Pállal szerkesztette a Választ, a Magyar Rádióban átvette az irodalmi osztály irányítását (1934–35). Viszonylag rövidnek mondható rádiós működése során igyekezett az akkori kortárs magyar irodalom egészét felölelni, műsorában a kor nagy vagy később naggyá vált, vagy akkoriban felkapott, de azóta elfeledett írói, költői maguk olvasták fel műveiket, vagy azok egy-egy részletét, majd beszélgettek róluk Németh Lászlóval. A műsorban bevezetett határozott minőségelvűség egy valóban nívós rovatot eredményezett, amely, ötvözve a rádiózásról és ezen belül a népművelés fontosságáról írt tanulmányával évtizedekre jelentős befolyásoló erővel bírt a Magyar Rádió műsorpolitikájára, hatása pedig részben máig érezhető az irodalmi műsorok terén. 1934-ben jelent meg első könyve, az Ember és szerep. 1935-ben csatlakozott az Új Szellemi Front reformmozgalmához; a Sziget című folyóirat és a Magyarságtudomány munkatársa.
1938. március 30-án a Nemzeti Színház Kamaraszínháza bemutatta Villámfénynél című darabját, melyet két társadalmi drámájának bemutatása követett a Nemzeti Színházban: Papucshős (1939. november 4.), Cseresnyés (1942. január 10.). 1939. május 13-án mutatta be a Nemzeti Színház első nagy történelmi drámáját, a VII. Gergely-t.
1939-től 1942-ig Móricz Zsigmond „adjutánsa” volt a Kelet Népe szerkesztésében. 1940-ben Törökvész úti házát felajánlotta egy népfőiskola céljaira, de megnyitására a hatóságok nem adtak engedélyt. A II. világháború alatt a Kelet Népe, a Híd és a Magyar Csillag munkatársa. Tanulmányait A minőség forradalma címmel gyűjtötte kötetbe. 1943-ban iskolaorvosként nyugdíjba vonult. A második szárszói konferencia egyik előadója volt. Az úgynevezett szárszói beszédében 1943 nyarán, egy évvel a magyarországi zsidóság deportálása előtt olyan kijelentést tett a zsidóságra vonatkozóan, amely Németh egész további sorsát és az egész Németh László-i életműhöz való viszonyulást gyökeresen megváltoztatta, befolyásolta mind a mai napig. Németh a beszéd 1944-es megjelenésekor már kihúzta a zsidósággal kapcsolatos inkriminált sorokat.
A második világháború előtt gyakori és hosszan tartó vendég volt Dorogon, a városhoz való kötődése mindvégig megmaradt. Élete utolsó író-olvasó találkozóját is ott tartotta, 1970-ben, amelyről a Dorogi Gimnázium folyosóján elhelyezett kis kiállítás emlékezik meg. A város tisztelete kifejezéseként a gimnáziumot szerette volna elnevezni róla, ám politikai nyomásra a szocialista ideológiának jobban megfelelő Kelen Jolán lett a névadó.
1944. március 19-étől, a német megszállás alatt Felsőgödön, Szilasbalháson, majd Budapesten élt. Ezekben a hónapokban egyetlen folyóiratba sem írt. Miután a szovjetek elfoglalták Budapestet, családjával együtt Békésre költözött.

Németh László és felesége, Démusz Ella sírja Budapesten. Farkasréti temető: 9/1-1-76/77.
1945–48 között főgimnáziumi óraadó tanár Hódmezővásárhelyen. Magyar irodalomtörténetet, de emellett sok más tantárgyat, például matematikát is tanított. 1946-ban Keresztury Dezső oktatási miniszter megbízta a dolgozók iskolájának szakfelügyeletével, kidolgozta ennek az iskolatípusnak a tantervét.
1952-ben Lev Tolsztoj Anna Kareniná-jának fordításáért József Attila-díjjal tüntették ki. 1957-ben Kossuth-díjat kapott, összegét a (hódmező)vásárhelyi gimnázium könyvtárának ajándékozta. 1959-ben a Szovjetunióban tett látogatást. Utolsó alkotói korszakában a Tihanyhoz tartozó Sajkodon rendezte be írói műhelyét. 1961-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1965-ben Herder-díjjal, 1968-ban Batsányi-díjjal és „A megbecsülés jele” elnevezésű szovjet kitüntetéssel jutalmazták. 1969-ben a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó megindította életműsorozatát. 1975. március 3-án hunyt el agyvérzés következtében.

Művei

Regényei :

Gyász (regény, 1935)
Bűn (regény, 1936)
Iszony (regény, 1947)
Égető Eszter (regény, 1948)
Irgalom (regény, 1965)

Drámái :

Bodnárné (1931)
II. József
VII. Gergely
Villámfénynél (1936)
Pusztuló magyarok (1936–1946)
Papucshős (1938)
Erzsébet-nap (1940–46)
Széchenyi (1946)
Eklézsia-megkövetés(1946)
Husz János(1948)
Galilei (1953)
Az áruló (1954)
Petőfi Mezőberényben (1954)
Apáczai (1955)
A két Bolyai (1961)
Csapda
Gandhi halála
Nágy próféta (verses)
Utazás(1961)
Nagy család
Harc a jólét ellen(1964)
Szörnyeteg

Esszékötetei :

A minőség forradalma (1940)
Készülődés (1941)
Kisebbségben (1942)
Sajkódi esték (1961)
A kísérletező ember (1963)

Gyász

A mű főhőse, Kurátor Zsófi antik jellem. Mivel mindent az ő tudatán keresztül látunk, a regényt nevezhetnénk tudatregénynek is. A mű szerkezetét illetően egyszerre koncentrikus és lineáris, mert a középpontban álló hős körül körszerűen jelenik meg a környezet, és lineáris, mert minden fejezet a hősnőt a végzete felé sodorja. Kurátor Zsófi férje halála után belemerevedik gyászába, s amikor elveszíti egyetlen gyermekét is, a gőgös gyász élete értelme lesz és A faluközösség életét szigorú törvények, szabályozzák – aki vét ellenük, azt szájukra veszik, kiközösítik. Ám a közösséget hajdan összetartó szokásrendszer időközben kiüresedett: Kurátor Zsófi éppen azért válik eltorzult személyiséggé, mert maradéktalanul betartja az özvegytől elvárt viselkedésformát, aminek negatív következményeit a falubeliek is elítélik. A falu közössége kaján rosszindulattal lesi, hogyan képes ellenállni a szemrevaló fiatalasszony „a vére”, az élet kísértéseinek. Mi ad ehhez erőt, hogy erejénél nagyobb fájdalmat magára véve megfojtsa benne a kétségbeesett dac az életkedvet? Az a szerep – a „gyász” – azaz emberi magatartásminta, amit az író számára a görögség szellemével, főként Szophoklész drámáival való megismerkedés sugallt: ahogyan a lélek megadja magát a szerep mitikus parancsának (Élektra alakja). Zsófi alakjában Németh László a falu megmerevedett szokásrendje elleni lázadást festette meg kitűnően. A két háború közti magyar falu megkövesült emberi viszonyait, erkölcsi, társadalmi válságát híven ábrázoló regény lebilincselő olvasmány.

******

Iszony

Az Iszony című regény egy házassághoz vezető út és maga a házasság történetének elbeszélése, mely házasság két egzisztenciálisan egymástól idegen ember között köttetett meg, akik őszintén vagy önáltató hazugságok által, illetve társadalmi szokások miatt, a bekövetkezett tragikus végkifejletig megmaradnak ebben az intézményben. A regény hősnője, Kárász Nelli, eredendően magányos, de legfeljebb monogám alkat: férfiak közül édesapján kívül egyedül sógora, Takaró Imre iránt mélyül el (ha nem is nagymértékben) pozitív érzelmekben. A helytelen, de szükségszerűnek tűnő választás eredményeképpen adódó házassága egyre inkább elszigeteli az emberek világában, magányával csak a természetbe fog megnyugtató módon beleilleszkedni. Önállóságának tragédiája a házasság éveiben a reá kényszerített függés, hogy önmaga fölött nem önmaga rendelkezik, hanem a házaséletre (elsősorban morális) törvény kötelezi. Maga a közösülés és ezáltal a férje iránti iszony az a lelki folyamat, amelyet a regény színes társadalomrajzzal és történetmeséléssel a háttérben Nelli által elbeszélve elemezve kifejt. Takaró Sanyi a házasság mindennapjaiban rendszeresen erőszakot követ el Nelli testén (a lelkét soha nem érinti, csupán elzárja a szabadság levegőjétől). Nelli igyekszik jó háziasszony lenni, mert ebbe fekteti az energiáját, illetve megpróbál minél rosszabb feleség lenni, bosszantani a férjét, hogy ezáltal is eltávolítsa őt magától, de ebben a törekvésében elbukik, mivel Sanyi soha nem adja fel a harmonikus házasélet megvalósítását. A férj szerelemistennőként tekint feleségére, még szerelmi praktikákat is bevet, miközben Nelli jelleme artemiszi: tiszta, szűzies, szigorú, magányosságra törekvő. A hétköznapok egyhangú keserűsége mellett a féltékenység is meggyötri a házastársakat: Jókuti tolakodva közeledik Nellihez, amit Sanyi szóvá is tesz annak ellenére, hogy megismerhette volna már felesége hűvös és tartózkodó jellemét. A házasság vége előtti időkben Sanyi a cselédlányokkal tarthat fenn kapcsolatot, emiatt Nelli még az eddigieknél is jobban, kimondhatatlanul viszolyog férjétől, nemcsak, mint férfitől, hanem, mint ösztöneitől irányított, gyenge jellemű, közönséges, öngyilkossággal fenyegető embertől is. A házasságnak Sanyi halála vet véget: betegségből lábadozva, az orvosi intés ellenére, „menyecskézni” kíván feleségével, de a közelharc (Nelli ellenáll) közben megáll a szíve, arcára Nelli éppen párnát szorít (szívinfarktus? fulladás? – nem derül ki a regényből). Kárász Nelli egyetlen igazi anya-tulajdonsága, a másokról való gondoskodás, a cenci kórházban vállalt ápolói feladat által teljesedik ki. A regény széleskörűen jellemzi a regény hősein (álszent édesanya, ügyfélkörére féltékeny orvos…) kívül az emberek közötti különféle kapcsolatokat (mások házassága, együttélések, baráti összejövetelek stb.) is. A szakirodalom Nellit Artemisz istennőn kívül többek között Anna Kareninával is párhuzamba hozza. A regény hősnője azonban egyedülálló, lelke ellenére nem marad szűz, hanem az iszony sorvasztó-építő tapasztalatát gyűjti házassága alatt, és nem találja meg a boldogságot szeretője (?) oldalán sem. Rokon vonások lehetősége Nuca, Wass Albert: A funtineli boszorkány hősnője esetén azonban fennáll: e két hősnőt egyaránt férfiak környékezik meg nemkívánatos módon, ők ellenállnak, bosszút állnak, gyermekeiknek nem eszményi anyái lesznek, megnyugvást és igazi életet a természet nyújt számukra, emberi környezetük gyanakvással figyeli őket, míg barátaik is vannak, gondoskodó, gyógyító szerepet vállalnak…

******

Égető Eszter

A főhősnő életét kislánykorától nagymamává válásáig végigkövető regény egy élet kiteljesedését mutatja be a cselekmény történelmi horizontját jellemző politikai-szellemi eszmékkel párhuzamosan. Részletesen kibontja a mindenkori társadalmi háttér előszínpadán zajló életeket egymásba fonódásukkal együtt: az emberek kapcsolatainak alakulása, érzelmeik, értékrendjük, erkölcsi választásaik és azok alapjai állnak a regény középpontjában. Eszter három gyermek édesanyjává lesz, gondozására szorul férje, édesapja is, segít a tanyai internátus megszervezésében: támogatja a szellemi értékek elterjedését. A technikai újítások (férjének, apjának szenvedélye) mellett rendkívül fontos számára a gyökerek megtartása: az otthon biztosítása, a család ellátása, az élet zavartalanságának fenntartása, mindezek sorsától reá rendelt feladatok. Alakjához az élet, a termékenység jegye kapcsolható, ezért is látják Démétér istennőben antik kori elődjét (máshol Éva-párhuzamról is írnak). Minden körülmény között – életüket családtagjai közül elég sokan elherdálják: a regény címe eredetileg Őrültek volt, ami az Eszter körül élőkre vonatkozott – a csomorkányi anya és feleség etikai választásaival a közösséghez kapcsolja életét, és hozzájárul környezete virágzó-gyümölcsöző progressziójához az adott viszonyok mellett. Eszter cselekvésének mozgatórugója és termékenységének eszköze a szeretet. Szeret ok nélkül és feltételek nélkül, szereti édesapját, aki gyermekkorában elhanyagolta, férjét (Máté Józsit), aki, miután felesége iránti szerelme elillant, más nők iránti vonzódását nyilvánítja ki, szereti a családját, a lakóhelyét, otthonát, s küldetését a világban. Gondolataival és cselekedeteivel egyaránt a „földön jár”, az állandóan változó politikai eszméktől szinte meg sem érintve, folyamatosan tartja fenn a biztonságot jelentő családot. Sorsszerű és a kor problémáit jelző momentum a regény végén, amint Eszter férje és két gyermeke a háború befejeztével messze kerül hazájától és az anyától, de a nagymamát unokája mellett elgondolkozva hagyja maga mögött az olvasó. A termékeny édesanya és férje mögött bizonyos értelemben megbúvó feleség sok (eddig nem említett) irodalmi alak párhuzamát veti fel, például Mrs. Ramsay (Virginia Woolf: A világítótorony).

******

Bűn

A regénynek középpontjában egyetlen hős sorsának alakulása áll: Kovács Lajos fiatal parasztlegényé, aki a falusi életet megunva a fővárosba indul szerencsét próbálni. Igényei és vágyai szerények, az igéret földjétől csak munkalehetőséget és egy kicsit érdekesebb életet vár. A harmincas évek Budapestjére érkezik , tolvajjá lett állástalan diplomások, fillérekért dolgozó, becsapott munkások közé. A 20. század mesebeli parasztlegénye vakon botorkál a számára teljesen érthetetlen világban. Kudarcot vallott próbálkozások, csavargás és éhezés után bejut ugyan egy budai villa építkezéséhez, de tudja, ha elkészül a ház, hányattatásai újra kezdődnek. Otthon, emberi közelség után vágyódó kitaszítottságában cselédlány hugának életformája, a "fix hely" jelenti számára az irigyelt megoldást, az urak világa azt a magasabbrendű életet, melyre csak a legnagyobb tisztelettel mer felnézni. A villa-tulajdonosnő mellé szegődik, vállalja a munkások megvetését, hogy a háznál maradhasson. Lajos és a tulajdonosnő, Horváthné kapcsolatának alakulása szimbolikus: amíg a ház épül, Lajos szinte családtagként segít, a közös munka eggyé kovácsolja őket. A költöző család, a rendezgetés már visszaállítja a villa belső társadalmi rendjét. Lajos feleslegessé válik, igyekezete ellenszenvet vált ki, idegenség és gyűlölet veszi körül. Csak a regény záró részeiben megjelenő Horváth Endre érzi egyre tűrhetetlenebbé váló erővel a "bűnt", a felelősséget ezért a torz és embertelen társadalomért. Míg Lajos öntudatlanul minden megaláztatást eltűrve próbál legalább az úri világ mellett maradni, ő ki akar innen törni. Kettejük párbeszédei csak a közeledés, a megértés reménytelenségét bizonyítják, s a regény lezárása, az öngyilkos Horváth Endrével robogó mentőautó, s a téli éjszakának nekiindukó Lajos, mindkét sors tragikus kudarcát jelképezi. 


Forras : Wikipedia

Benedek Elek

Benedek Elek (1859-1929) 1859. szeptember 30-án született, és születésnapjához igazodik a Népmese Napja, amely szintén szeptember 30.

Benedek Elek mindig fontosnak tartotta, hogy magyar népmesét adjanak a gyermekek kezébe, mert a mese a nép lelkét, örömét, bánatát, mindennapjait tárja a gyermekek elé. A gyermekirodalom művelése számára misszió. Benedek Elek volt az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, mint országgyűlési képviselő is.

A népmese gyűjtések mellett jelentősek Benedek Elek mesefordításai is. Ezek a Kék, Piros, Ezüst és Arany mesekönyvek. Novellái, regényei: Katalin, Uzoni Margit, Mária, Huszár Anna, valamint a magyar nemzeti múltat népszerűsítő írásai: A magyar nép múltja és jelene, Hazánk története, Nagy magyarok élete.

Benedek Elek szülőháza

Kisbaconban született, Székelyföldön ami a mai Kovászna megyében található. Benedek ElekÉdesapja Benedek Huszár János, édesanyja Benedek Marczella. Gazdálkodó székely katonacsaládból származik. Benedek Elek Kisbaconon kezdi diákéveit. Alig nyolc évesen íratják be a székelyudvarhelyi református kollégiumba, életútjának ez a fordulata egybeesik az osztrák–magyar kiegyezés történelmi momentumával. Az Székelyudvarhelyen töltött diákévek mély nyomot hagynak az íróban. A gimnázium nyolc osztályának elvégzése után ugyanitt érettségizik.

Benedek Elek családja

1877 és 1881 között a budapesti egyetem bölcsészkarán tanul magyar–német szakon, majd filozófiát is hallgat. Tanárnak készül, de igazából író szeretne lenni. Nem szerez diplomát, inkább az újságírói pályát választja. Korábban gyűjtött népköltészeti alkotásait Gyulai Pálnak mutatja meg először, akinek tetszett a gyűjtemény.

1881-től a Budapesti Hírlap munkatársává válik. 1884-ben megnősül, Fischer Máriát veszi feleségül.

1885-ben adják ki első számottevő könyvét, a Székely Tündérországot.

1886-tól az Ország Világ szépirodalmi lap szerkesztője. Munkatársai többek között Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Vajda János.

1887-ben veszi kezdetét viszonylag rövid ideig tartó politikai karrierje: a kormányon lévő, Tisza Kálmán-féle Szabadelvű Párt színeiben indul a nagyajtai választókerületben. Első képviselőházi beszédében a magyar gyermekirodalom fontosságát szorgalmazza.

1892-ben már Apponyi Albert ellenzéki Nemzeti Pártjának tagjaként indul a választásokon, de sikertelenül.

1902-ben szakít a politizálással.

1889-ben gyereklapot indít Pósa Lajossal, Az Én Újságom címmel, amely mérföldkőnek számít a magyar ifjúsági lapok történetében, és meghatározza a következő évtizedek idevágó törekvéseit.

1894-ben újabb folyóiratot indít: a Nemzeti Iskolát tíz éven át szerkeszti, a magyar közoktatás ügyének jelentős fórumává alakítja. Sorrendben a következő általa indított lap, a Magyar Kritika Benedek Elek rendkívüli sokoldalúságát és ambícióját bizonyítja. Ennek a kiadványnak többek között Osvát Ernő is munkatársa volt.

1894 és 1896 között újabb könyvei jelennek meg, több műfajban is kipróbálja magát. A Huszár Anna nyitja lányregényei sorát. Ekkor jelenik meg a kortársak körében nagy visszhangot kiváltó műve, a Testamentum és hat levél, majd monumentális mesegyűjteménye, a Magyar mese és mondavilág öt kötete.

1896-ban megkezdi a kisbaconi ház építését, mintegy megelőlegezve későbbi végleges hazatérését szülőföldjére.

1909-től ismét gyerekeknek szóló lapot, a Jó Pajtást szerkeszti, Sebők Zsigmonddal együtt. Sebők 1916-ban bekövetkezett haláláig társszerkesztője, utána főszerkesztője a lapnak, egészen 1923-ig, amikor a Cimbora kedvéért lemond a Jó Pajtásról.

Az első világháború évei alatt Budapesten él. 1919-ben felesége, beteg gyermekükkel, Jánossal hazatér Kisbaconba.

1921-ben Benedek Elek végleg hazatér szülőfalujába. Fogadalma szerint egy esztendeig nem mozdul ki portájáról, de lassan mégis bekapcsolódik az újjászerveződő erdélyi magyar irodalmi életbe: 1922. július 31-én beszédet mond a Segesváron rendezett Petőfi-emlékünnepségen, és cikkezni kezd a Keleti Újságban.

Életének utolsó éveit teljes egészében a Cimborának szenteli. Egyre nyomasztóbb anyagi gondok között küzd a lap életben tartásáért, miközben irodalmi és nem irodalmi polémiák kereszttüzében is helyt kell állnia. 1929-ben a Cimbora kilátástalan helyzetbe kerül.

Benedek Eleket 1929. augusztus 17-én, levélírás közben, végzetes agyvérzés éri. Utolsó leírt mondata, amelynél kiesett kezéből a toll, szállóigévé vált: „Fő, hogy dolgozzanak”.

 A Benedek Elek emlékház Kisbaconban




Művei:

Székelyföldi gyűjtés. Gyűjtötte Kriza János, Orbán Balázs, Benedek Elek és Sebesi Jób. (Nagyar Népköltési Gyűjtemény III.)
Budapest, 1882, Athenaeum.

Székely Tündérország. Székely népmesék és balladák.
Budapest, 1885, Pallas.
(http://mek.oszk.hu/02900/02971)

A kollektor. Regény a székely népéletből.
Budapest, 1886, Pallas.

Székely mesemondó.
Budapest, 1888, Stampfel.

Apa mesél. Mesék és versek.
Budapest, 1888.

Világszép mesék.
Budapest, 1888, ifj. Nagel Otto.

Karácsonyfa.
Budapest, 1889, Singer és Wolfner.

Mesék és történetek.
Máramarossziget, 1892, Berger Miksa Kis Könyvtár.

Várhegyi Zoltán.
Máramarossziget, 1892, Berger Miksa Kis Könyvtár.

A szabad ég alatt. (Irták: Bársony István, Abonyi Árpád és Benedek Elek),
Budapest, 1892, Kiskönyvtár, 4.

Történetek a gyermekszobából.
Budapest, 1893, Pallas.

Huszár Anna.
Budapest, 1894, Athenaeum.

Testamentum és hat levél.
Budapest, 1894, a szerző saját kiadása.

Csodaszép mesék.
Budapest, 1894, Athenaeum.

Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése Szécshy Gyula szövegrajzaival. 1-5. kötet.
Budapest, 1894-1896, Athenaeum.
(http://mek.oszk.hu/04800/04833 , http://mek.oszk.hu/04800/04865 , http://mek.oszk.hu/04800/04873)

Kismama könyve. Elbeszélések.
Budapest, 1895, Singer és Wolfner.

Egy szalmaözvegy levelei.
Budapest, 1895, Athenaeum.

A szív könyve. Elbeszélések. 1-2.
Budapest, 1895, Athenaeum.

Mesék és elbeszélések.
Budapest, 1895, Lampel Robert.

Nagyapóéknál. Egy fiú naplójából. Illusztrálta Mühlbeck Károly.
Budapest, 1896, Singer és Wolfner.

A magyar népköltés gyöngyei. A legszebb népdalok gyűjteménye.
Budapest, 1896, Athenaeum.

Katalin. Regény fiatal leányok számára.
Budapest, 1896, Athenaeum.

Áldozatlángok az új ezredév alapján. Írta: Pártatlan.
Budapest, 1896, a szerző sajátja.

Az Athenaeum mesekönyvtára I-XX.
Budapest, 1897-1900.
1. A honfoglalás mondái, 1897
2. Madármesék, 1897
3. Pásztormesék, 1898
4. Vidám mesék, 1898
5. Csodamesék, 1898
6. Virágmesék, 1898
7. Mesék és mondák Mátyás királyról, 1898
8. Krisztus-legendák, 1898
9. Hetedhétország ellen, 1898
10. Apró mesék, 1898
11. Katonamesék, 1899
12. Mondák és legendák, 1899
13. Kalandos mesék, 1899
14. Székelyföldi mondák és mesék, 1899
15. Állatmesék, 1899
16. Bohókás mesék, 1900
17. Világszép mesék, 1900
18. Tündérmesék, 1900
19. Óriások és törpék, 1900
20. A tatárjárás mondái és egyéb mesék, 1900

A mesemondó. (Jó Könyvek, 1-2.)
Budapest, 1898, Singer és Wolfner.

A magyar nép múltja és jelene. 1-2.
Budapest, 1898, Athenaeum.
(http://mek.oszk.hu/04800/04823)

Galambok. Elbeszélések fiatal lányoknak.
Budapest, 1898, Athenaeum.

Elbeszélések az állatvilág köréből.Írták: Benedek Elek, Turi M. István, Pósa Lajos és Földes Géza.
Budapest, 1898, Grimm Gusztáv.

Csöndes órák. Elmélkedés, hangulat.
Budapest, 1899, Athenaeum.

Olvasókönyv a gazdasági ismétlőiskolák  számára.
Budapest, 1899, Wodianer.

Édes kicsi gazdám. Elbeszélések. Mühlbeck Károly rajzaival. (Filléres Könyvtár, 89-91)
Budapest, 1900, Singer és Wolfner,.

Falusi bohémek. Elbeszélések.
Budapest, 1900, Singer és Wolfner.

Többsincs királyfi.Magyar népmese három felvonásban gyermekek számára.
Budapest, 1901, Lampel.
(http://mek.oszk.hu/00200/00232)

Uzoni Margit. Regény fiatal lányok számára. Mühlbeck Károly rajzaival.
Budapest, 1901, Singer és Wolfner.

Budapesti gyermekek. Elbeszélések. (Kis Könyvtár, 37.)
Budapest, 1901, Lampel.

Apró történetek.
Budapest, 1901, Lampel.

Gyermekek és öregek.
Budapest, 1901, Lampel.

Történetek öreg emberekről.
Budapest, 1901, Lampel.

A mesemondó. Elbeszélés az ifjúság számára.
Budapest, 1901, Singer és Wolfner.

Szülőföldem. Erdővidéki történetek. (Színes könyvek, 25.)
Budapest, 1904, Singer és Wolfner.

Rügyfakadás. Elbeszélések. (Ifjúsági könyvek, 11.)
Budapest, 1904, Singer és Wolfner.

Fiam lakodalma. Elmondja egy székely asszony. (Monológok, 127.)
Budapest, 1904, Singer és Wolfner.
Grimm testvérek meséi. Magyarba átültette B. E.
Budapest, 1904, é. n. Franklin Társulat.

Hazánk története.
Budapest, 1905, Athenaeum.

Nagy Magyarok élete, 1-13.
Budapest, 1905-1914, Athenaeum.
(http://mek.oszk.hu/02000/02088)

Egy budapesti fiú naplójából.Ifjúsági elbeszélés. (Aranykönyvek)
Budapest, 1906, Lampel-Wodianer.

Elemi iskolások olvasókönyve.
Budapest, 1906, Lampel.

ABC és olvasókönyv.
Budapest, 1906, Franklin.

A székely lakodalom. Színdarab. (Benedek Elek Kis Könyvtára, 99)
Budapest, 1907, Lampel.

Honszerző Árpád. Elbeszélés a honfoglalás idejéből. Ill. Mühlbeck Károly.
Budapest, 1907, Lampel.
(http://mek.oszk.hu/03300/03321)

Bárányfelhők.Elbeszélések. (Egyetemes Regénytár, XXIII. 17.)
Budapest, 1907, Singer és Wolfner.

Itt sem volt, ott sem volt.
Budapest, 1907, Athenaeum.

Az arany tulipán és egyéb mesék.
Budapest, 1907, Athenaeum.

Világszép Sárkány Rózsa és egyéb tündérmesék.
Budapest, 1907, Athenaeum.

Táltos Jankó.
Budapest, 1908, Athenaeum.

Kincses bojtár.
Budapest, 1908, Athenaeum.

A magyar nemzet története.
Budapest, 1908, Athenaeum.

Két gazdag ifjú története.Regény.
Budapest, 1909, Singer és Wolfner.

Ezer esztendő.
Budapest, 1909, Lampel.

Történeti olvasmányok.
Budapest, 1909, Franklin.

Vezérkönyv a magyar szó megtanítására. Írták : Benedek Elek, Kőrösi Henrik és Tomcsányi János.
Budapest, 1909, Franklin.

Magyar ABC és olvasókönyv. Írták: Benedek Elek, Kőrösi Henrik és Tomcsányi János.
Budapest, 1909, Franklin.

Zsuzsika könyve. Egy serdülő leány naplójából. Ill. Mühlbeck Károly.
Budapest, 1910, Athenaeum.

Mesék unokáimnak.
Budapest, 1910, Modern Könyvtár.

Csudalámpa. A világ legszebb meséi. 1-4.
Kék mesekönyv, 1911.
Piros mesekönyv, 1912.
Arany mesekönyv, 1913.
Ezüst mesekönyv, 1914
(http://mek.oszk.hu/03000/03059)
Pogány Willy, Ford. H. J. és Kotász Károly rajzaival.
Budapest, 1911-1914, Athenaeum.

Az aranyfeszület.Három székely diák története. (Benedek Elek Kis Künyvtára, 128.)
Budapest, 1911, Lampel.

A félkezű óriás(Benedek Elek Kis Könyvtára, 141-142.) Garay Ákos rajzaival.
Budapest, 1911, Lampel.

Toldi Miklós. Arany János Toldija nyomán az ifjúság számára írta B. E. Ill. Mühlbeck Károly.
Budapest, 1911, Franklin Társulat.
(http://mek.oszk.hu/00200/00233)

Szent Anna tavától a Czenk-tetőig. Miklós diák útikönyvéből. (B. E. Kis Könyvtára, 129-130.)
Budapest, 1911, Lampel.

A sárga csikó (B. E. Kis Könyvtára, 157-158.)
Budapest, 1912, Lampel.

Falusi bohémek. Idill három felvonásban, előjátékkal.
Budapest, 1912, Lampel.

Kisbaczoni versek (B. E. Kis Könyvtára, 170-171.)
Budapest, 1913, Lampel.

Itt a vége, fuss el véle.
Budapest, 1913, Lampel. Kiskönyvtár, 172.

Szigeti veszedelem. Zrínyi Miklós munkája nyomán az ifjúság számára írta B. E.
Budapest, 1914, Franklin.

Magyar népmesék és mondák.
Budapest, 1914, Athenaeum.

ABC és olvasókönyv.
Budapest, 1914, Franklin, Kerekes József közreműködésével.

Óh, szép ifjúságom! A régi diákéletből. Márton Ferenc rajzaival.
Budapest, 1917, Lampel.

Gyermekszínház, 1-2. (B. E. Kis Könyvtára, 189-190.)
Budapest, 1917, Lampel.

Édes anyaföldem! Egy nép s egy ember története, 1-2.
Budapest, 1920, Pantheon.
(http://mek.oszk.hu/05800/05867)

Székely népballadák. Összeállította: B. E.
Budapest, 1921, Globus.

Elek nagyapó mesefája. Mesék, versek, tréfás történetek.
Budapest, 1921, Lampel.

Öcsike „nadselű” gondolatai.
Budapest, 1921, Franklin.

Történetek, mesék a Hargita mellől. Meséli B. E.
Budapest, 1921, Franklin.

Petőfi. Szép Erdély ifjúságának. Az Erdélyi irodalmi Társaság kiadása,
Dicsőszentmárton, 1922.

Híres erdélyi magyarok, 1. sorozat: A két Wesselényi, Kőrösi Csoma Sándor. (Cimbora Könyvtár)
Satu- Mare (Szatmár), 1922.

Egy székely diák élete.
Budapest, 1922, Franklin.

Az élet útján.
Budapest, 1922, Franklin.

Az én naptáram.
Baraolt, 1923-24, Égető.

Csodavilág.
Budapest, 1924, Franklin.

Csili Csali Csalavári csalafintaságai. Goethe, Reineke Fuchs c. műve alapján. Ill.: Fiora Margit.
Budapest, 1925, Pantheon.

Gyermekszínház.
Cluj-Kolozsvár, 1925, A Magyar Ifjúság Könyvtára. Minerva.

Magyarok története. (A Magyar Nép Könyvtára, 8-9.)
Cluj – Kolozsvár, 1925, Minerva.

Öcsike könyve.A nadselű gondolatok első sorozata.
Satu-Mare (Szatmár), 1926, Szabadsajtó ny.

Az én első könyvem. Versek és mesék.
Budapest, 1926, Pantheon.

Erdélyi népmondák.
Cluj – Kolozsvár, 1926, Minerva.

Ezeregyéjszaka legszebb meséi.
Budapest, 1926, Hornyánszky nyomda.

Veréb meg Gavallér Jankó kalandjai.
Budapest, 1926, Franklin.

A csudafa.Jaschik Álmos színes képeivel.
Budapest, 1927, Aczél Testvérek.

 Anikó regénye.Mühlbeck Károly rajzaival.
Budapest, 1927, Singer és Wolfner.

Öcsike levelei.
Budapest, 1927, Globus nyomda.

Állatok mesélnek.
Budapest, 1927, Újságüzem.

Figurás-mókás történetek.
Budapest, 1927, Franklin.

Kis darabok kicsinyeknek.
Budapest, 1927, Gyermekszínház.

Pajkos Peti huncutkodásai.
Budapest, 1927, Wodianer.

Pesti gyermek falun.
Budapest, 1927, Wodianer.

Mária. Regény levelekben. Mühlbeck Károly rajzaival.
Budapest, 1928, Singer és Wolfner.

Aladdin csodalámpája és más mesék az Ezeregyéjszakából. Ill.: Hampel József.
Budapest, 1928 , (é. n.), Dante.

Benn a házban, kinn a kertben.
Budapest, 1928, Franklin.

Gavallér Jankó.
Budapest, 1928, Franklin.

Házi állatok és szárnyasok.
Budapest, 1928, Franklin.

Öcsike és Maricácska.
Budapest, 1928, Franklin.

Ó, de szép a világ.
Budapest, 1928, Franklin.

Ének két pajkos fiúcskáról.
Budapest, 1928, Franklin.

Panorámás könyv.
Budapest, 1928, Franklin.

Szerencsés utat.
Budapest, 1928, Franklin.

Vásárolnak a gyerekek.
Budapest, 1928. Franklin.

Janó, Juci és Foxi kalandjai.
Budapest, 1928, Franklin.

Édesapám falujában. Az én újságom könyve.
Budapest, 1929, Franklin.