Harriet Beecher Stowe

Harriet Beecher Stowe -1811 június 14-én született a Connecticut állambeli Litchfieldben; tizenhárman voltak testvérek, ő a hetedik volt a sorban. Öt éves volt, amikor az édesanyjuk meghalt. A tizenhárom gyerek félárván nőtt fel, ketten közülük íróvá cseperedtek, három fiú politikusi pályára lépett. Harriet 21 évesen az apja után költözött Cincinattibe, ahol egy irodalmi klubba, a Semi-Colon Club-ba is belépett. Itt ismerkedett meg a későbbi férjével, Calvin Ellis Stowe-val, aki a Földalatti Vasút nevezetű, rabszolgatartás ellen lázító mozgalom aktív tagja volt. Harriet Ohioban, a férje révén ismerkedett meg a rabszolgaság problémáival. Calvin és Harriet 1836-ban házasodtak össze, hét gyerekük született, közöttük egy ikerpár.

1850-ben a Kongresszus elfogadta az ún. “Szökött rabszolga törvény”-t (Fugitive Slave Law), amely gyakorlatilag megtiltotta az amerikai állampolgároknak, hogy szökevény rabszolgákon segítsenek. Stowe-éknál már addig is előfordult, hogy átmenetileg otthont adtak néhány szökött rabszolgának, de szeptembertől ez már törvényszegésnek minősült. Harriet már 1850 márciusában jelezte, hogy szándékában van írni a rabszolgaság problematikájáról – a szeptemberi törvény azonban adott még egy lökést az írónőnek. 1851 júniusában jelent meg a Tamás bátya kunyhója első részlete, az írást a National Era, egy abolicionista (a rabszolgaság intézménye ellen küzdő) lap közölte. Az újság heti epizódokban közölte a regényt 1851 júniusa és 1852 áprilisa között. Könyv formájában 1852 március 20-án publikálták, első lépésként csak 5 000 példányszámban. Év végéig 300 000 példány fogyott belőle, két éven belül pedig 20 nyelvre fordították le. A XIX. században ennél többet csak a Bibliából adtak el. Egy legenda szerint még maga Abraham Lincoln is szóvá tette, amikor a Fehér Házban Harriettel találkozott: „Szóval maga az a kis hölgy, aki azt a könyvet írta, amiből ez a nagy háború lett!”

A regényből a Polgárháború előtt 3 millió példány fogyott összesen, 1972-re ez a szám megduplázódott, a színpadi adaptációk és a fordítások pedig csak növelték a népszerűségét. Az írónőből egy csapásra híres és elismert szerző lett, a regény pedig egy sor anti-Tamás bátya típusú könyvet inspirált. A kor ismert kritikusai, Henry Wadsworth Longfellow és Henry James is elismerően írtak a regényről. A tiltakozóknak Harriet 1853-ban az A Key to Uncle Tom’s Cabin c. regényével válaszolt, 1856-ban pedig még egyszer utoljára, a Dred c. regényében felemelte a hangját a rabszolgaság ellen.

1862 és 1884 között évente legalább egy könyvet írt, miközben a gyerekeit nevelte és alkoholista fiát támogatta. Élete során több mint 20 könyvet írt; van közöttük regény, útikönyv valamint cikkek és levelek gyűjteménye. A The Pearl of Orr’s Island-ben New England-i gyerekkorát eleveníti fel, a Palmetto Leaves-ben Észak-Kelet Floridát rajzolja meg, a The Ministers’s Wooing című történelmi regényében pedig a kálvinista hittudományt kritizálja.

Harriet Beecher Stowe 1896 július 1-én hunyt el a connecticuti Hartfordban. A massachusettsi Andoverben helyezték örök nyugalomra a Phillips Akadémia történelmi temetőjében. Cincinattiben, apja egykori házában a mai napig őrzik az emlékét – a házban ma múzeum működik, amely az írónő mellett a Földalatti Vasút mozgalomról és az afro-amerikaiak történelméről is őriz fontos dokumentumokat. Maine államban, Brunswickben szintén van egy ház, ami az írónőhöz kötődik: itt írta 1850 és 1852 között a Tamás bátya kunyhóját. Végül hadd említsük meg a hartfordi házát, amelyben 23 évig élt az írónő – ez is látogatható, a könyvtárában a Beecher család iratai és levelei is megtekinthetőek. Érdekessége, hogy a szomszédságában lakott Mark Twain is.

Az Amerikai Episzkopális Egyház liturgikus naptárában július elseje, Harriet Beecher Stowe halálának napja ünnepnapként van feltüntetve. 2007-ben az amerikai Postaszolgálat 75 centes bélyegsorozatot bocsátott ki az írónő arcképével.

Művei

Tamás bátya kunyhója (Uncle Tom's cabin) 1851: A regény válaszként született az 1850-ben elfogadott „Szökött rabszolga törvény”-re. 1851-52 között folytatásokban jelent meg a National Era című lapban, majd 1852-ben könyvben. Néhány hét alatt 10 000 példány fogyott el belőle, két éven belül pedig 20 nyelvre fordították le. A 19. században a legnagyobb példányszámban eladott könyv volt a Biblia után, és nem kis része volt az amerikai polgárháború kirobbanásában. Abraham Lincoln 1862-es találkozásuk alkalmával így köszöntötte: "Szóval ez a kis hölgy írta azt a könyvet, amiből ez a nagy háború lett!"
A Key to Uncle Tom's Cabin (1853)
Dred, A Tale of the Great Dismal Swamp (1856)
The Minister's Wooing (1859)
The Pearl of Orr's Island (1862)
House and Home Papers (1865) (Christopher Crowfield néven)
Little Foxes (1866) (Christopher Crowfield néven)
The Chimney Corner (1868) (Christopher Crowfield néven)
Old Town Folks (1869)
The Ghost in the Cap'n Brown (1870)
Lady Byron Vindicated (1870)
My Wife and I (1871)
Pink and White Tyranny (1871)
We and Our Neighbors (1875)
Poganuc People (1878)


Forras : http://olvasoterem.com/blog/2011/07/01/115-eve-hunyt-el-h-b-stowe/