Mikszáth Kálmán

Mikszáth Kálmán 1847-ben született a Nógrád megyei Szklabonyán.

Apja jómódú falusi birtokos volt, s egyben ô bérelte a helyi mészárszéket és kocsmát. Nemességükrôl is regéltek a családi legendák. Noha ezen csak az ô emlékezetük ôrködött, a levéltárak nem vigyáztak rá. Minthogy a határvonalon, a paraszti és az úri osztály mezsgyéjén élt a Mikszáth család, s ott élt a fiatal Mikszáth is. Együtt játszott a falusi gyerekekkel, hallgatta az öregek meséit. De módja volt rá, hogy tanulhasson. S így egyszer majd hangot is tudott adni mindannak, amit hazulról, a szülôföldrôl, a népbôl hozott magával.

Mikszáth ôsei többségükben tudományszeretô, klasszikus mûveltségû, tollforgató evangélikus papok, akik egyházi és történeti dolgokban egyaránt jártasak. Családi hagyomány, hogy látogatják a külföldi egyetemeket Wittenbergben, Halléban, Jénában hallgatták a teológiát, nevelôként bejutottak nemesi családokhoz is, ami szintén csak képzettségüket mutatja. Lelkészkedtek számos falu parokiáján, Gömör, Nógrád, Sáros megyében. Mûködésüket feljegyezték az egyházi anyakönyvek, hol pappá avatáskor, hol püspöki részvétellel történt beiktatásokkor. Mikszáth Dániel fôesperes a lutheránus egyház régi történeti könyvei szerint 40 évig lelkészkedett. Egy másikuk pedig a XVIII. században, 1780 körül 25 évig volt falusi lelkész.

A szülői ház

A Rimaszombaton és Selmecbányán töltött diákévek után a kor kedvelt úri pályájára küldte a családi nagyravágyás: jogász lett Pesten. Anyja remélte, hogy  fia így egyszer majd teljesíti becézett vágyát: szolgabíró, megyei úr lesz majd belôle. 1871-ben otthon, Nógrádban el is kezdte Mikszáth megyei pályáját: esküdt lett Balassagyarmaton Mauks Mátyás szolgabíró mellett. De csakhamar otthagyta hivatalát, egy gyarmati ügyvéd irodájában dolgozott tovább. 1873 nyarán megnôsült. Titokban, a család háta mögött megesküdött volt fônöke leányával, Mauks Ilonával. Tiltakozott ez ellen a házasság ellen a Mauks család. Ôk nem bíztak Mikszáthban. Hiszen nemcsak a megyénél, az ügyvédi irodában sem bírta ki soká. Egykedvûen dobott oda minden kínálkozó állást. Neki nem hivatal kellett, hivatása volt: író akart lenni. "Könnyelmû ember" - mondta ki róla az ítéletet a nógrádi dzsentri világ.

1873 végén fiatal feleségével együtt Pestre költözött. Megkezdte harcát az írói érvényesülésért.
Az 1873-78 között Pesten töltött öt esztendô Mikszáth életének legválságosabb idôszaka, jellemének, írói tehetségének, emberi és szellemi teherbírásának súlyos próbája. Derûs gyermekkorának, ifjúságának még az apró emlékeit is drága aranypénzre váltja mûveiben; ezt a korszakot babonásan elkerüli. Sebeket kaphatott, amelyeket még évtizedek múlva is fájdalmas volt érinteni. "Nem szerette fiatalkorunk szomorú idejét emlegetni" - emlékszik vissza felesége is. S ha mégis szóba kerültek, "másra terelte a beszélgetést".

A fiatal Mikszáth

1873 októberében hódítóként vág neki a pesti élet sûrûjének. "Eredeti hóbortja ez, ahogy meg akar élni a tollából" - hökkentette meg merészségével barátait is. Félig tréfásan maga is megjegyzi egyik írásában, hogy az életfenntartás szempontjából az írók és a királyok állnak a legmagasabb sorban, mint akiket az egész nemzetnek kell eltartania. Nem az író, hanem a kor gyengesége volt, hogy csak a király eltartására vállalkozott. Ez a korszak a magyar irodalomban a kísérletezés idôszaka. A régi eszmék, irányzatok már nem vonzanak, az újak pedig még születôben vannak. A kiegyezést követô csalódás nemcsak közéleti válsághoz vezetett, de az irodalomban is a kiábrándulást emelte uralkodó eszmévé. Mikszáth ebben a nyomasztó politikai, szellemi környezetben kísérli meg, hogy nevének irodalmi rangot, tehetségének elismerést, feleségének biztos anyagi helyzetet teremtsen.

Mayler Ede: Mikszáth felesége, Mauksz Ilona

A gyors sikert azonban az ô akarata sem bírta kidacolni. Ehhez nem volt elég a tehetség, értô és törôdô kor is kellett volna hozzá. S Mikszáth a kiegyezés korának Magyarországán élt. Hiába volt minden erôfeszítése. Elbeszélései jobbára nyomtalanul kallódtak el a szerkesztôségek asztalán. Elsô megjelent novellás kötetét nem vette észre a közönség. bizonytalan jövôjû, kétes lapokba írogathatott csak filléres cikkeket. Feleségétôl el kellett válnia. A kilátástalanság s az egyre jobban szorító nyomor kényszerített rá.

1878-ban újságíróként Szegedre került. S itt, a nagyalföldi polgár-paraszt városban magára talált. Szerették, megbecsülték.
Szeged és Mikszáth kapcsolata termékenyítô, ösztönzô, újjáformáló találkozás volt. 1878. augusztus elsején érkezett Szegedre szegényesen, megviselten. Amikor a pályaudvaron csomagjáról kérdezôsködtek, némi malíciával a zsebébe hozott két inggallérra mutatott: "Íme a kofferem."

Mikszáth közel 3 évet töltött a városban, bár átmeneti állomás volt életében, írói pályáján mégis sorsfordulót, korszakos változást jelentettek a szegedi évek. "Innen kezdve jól ment dolgom, írhattam kedvemre, senki se korlátozott, senki sem mondta: ezt szabad, ezt nem szabad írni, ez alapította meg szerencsémet. Írtam, ami éppen jólesett, közben megszerettem a szegedieket, ôk pedig engemet." - A vidéki újságíró szerencséje, hogy saját birodalma, szabad vadászterülete az egész lap.

Itt egy egészen másfajta paraszti világ nyílik meg elôtte, a misztikummal töltött, babonás, naiv nógrádi faluval szemben ez a paraszti élet ridegebb, keményebb. S ô itt mégiscsak kívülálló, s szinte néprajztudósi alapossággal mélyedhet el a különbözô típusokban...

Mikor 1881-ben visszatért Pestre elôször egy népszerû hetilap, az Ország-Világ segédszerkesztôje lett. Valójában ugyanabba a szegényes szállóba tért vissza, ahonnét Szegedre elhívták. Ô maga így emlékszik vissza ezekre a napokra: "Az irodalmi viszonyok azonban rosszul festettek. Micsoda nagyurak most a fiatal írók mihozzánk képest. Akkor írtam A jó palócok egyes novelláit, és kaptam értük egyenként öt forintot. Pepecseltem pedig némelyiken tíz napig. Kerestem tehát naponként az irodalommal tíz krajcárt." - Egyik barátja így emlékszik vissza ezekre a napokra: "Legtöbb bajunk volt Mikszáth Kálmánnal, aki akkortájt írogatta A jó palócok legszebb darabjait. Többnyire mindig késôbb hozta el egy- egy kéziratát, mint ígérte, mert nagyon fázott odújában. Némelyik kis remekét: A bágyi csodát, a Filcsik históriáit háromszor is átírta."

A fordulatot Mikszáth életében az jelentette, hogy egy néhány éve alakult, népszerû újság, a Pesti Hírlap egyik napról a másikra újságírók nélkül maradt. Az újságírók összevesztek a kiadóval és kiléptek. 1881 májusában ezért szerzôdtették Mikszáthot a Pesti Hírlaphoz, melynek azután évtizedeken keresztül munkatársa maradt.

A másik nagy esemény életében, hogy 1881 augusztusában megjelent a Tót  atyafiak címû novelláskötete, négy korábban már különbözô lapokban közreadott elbeszéléssel. Mikszáth szinte egyik napról a másikra híres író lett. A lapok tele voltak a kötet magasztalásával, mindenki az eredeti írói hangot dícsérte, neves külföldi szerzôkkel mérték össze. A stílusában legközelebb álló világhírû amerikai íróhoz hasonlítva, magyar Bret Harte-nak nevezték.

Amikor következô novelláskötete, A jó palócok, 15 kisebb elbeszélés megjelent 1882 januárjában, az írói hírnevét végleg megalapozta. A lapok versengtek a kézirataiért.

A késôi jóvátételt is megadta az élet: hétévi különélés után, 1883-ban, újra megesküdött volt feleségével, Mauks Ilonával. Tehetsége elôtt nemcsak a közönség, meghódolt a hivatalos Magyarország is. 1887-ben képviselô lett, s az maradt élete végéig. Megkapott minden külsô elismerést. A 80-as évektôl kezdve nyugodt, derûs, kiegyensúlyozott volt az élete. Eseménytelensége jelezte békéjét.

Mikszáth Kálmán autogramot ad 

Mikszáth azonban nemcsak nagy tehetség volt, nagy volt embernek is. Egyéni sorsánál jobban izgatta népéé, nemzetéé. Élete felszíni nyugalma épp ezért a lélek belsô útját nem tükrözte vissza. Arról a mûvei vallottak. S itt nem a fények nôttek, az árnyak sokasodtak meg. Mindjobban elkomorult a kezdetben derûs mikszáthi hang. Holott mint író, Jókai nyomán indult. A romantikus mesét, a felhôtlen idillt, a könnyed, áttetszô humort szerette. Késôbbi mûveiben azonban a villanó, vidám színek mindinkább csak a felszínen játszottak már. Mögöttük a mélyben ott sötétlett a lélek szomorúsága. A kor kényszerítette rá, hogy megváltoztassa hangját.

A kiegyezés korának félfeudális Magyarországa a maga idôszerûtlen, bomló társadalmi berendezkedésével kihívta maga ellen a jobbak bírálatát. S Mikszáth közéjük tartozott. Jó szeme volt, gondolkodva élt: az élet egyre növekvô megbetegedése nem kerülte el a figyelmét. Mûvei híven tükrözték vissza az úri- nemesi társadalom fokozódó erkölcsi-szellemi züllését, belsô szétesését. A valóságot írta: ítéletet kellett mondania. A kritikai realizmus lett a módszere. Nagy kritikai realista regényei (Beszterce ostroma, Az új Zrínyiász, Különös házasság, A Noszty-fiú esete Tóth Marival, A fekete város) a leleplezô gúny, a szatíra fegyverével segítettek az idônek. Bomlasztották azt a világot, amelyet már halálra ítélt a történelem. Az ember tiltakozott bennük egy mindjobban elembertelenedô világ ellen.

Művei:

Különös házasság
A fekete város
A beszélő köntös
A gavallérok
A jó palócok
A Noszty fiú esete Tóth Marival
Beszterce ostroma
A sipsirica
Két választás Magyarországon
A beszélő köntös
A szelistyei asszonyok
Akli Miklós
Szent Péter esernyője
Nemzetes uraimék
Tót atyafiak
Új Zrínyiász

Szent Péter esernyője

Veronka kinnmarad az esőn, és rejtélyes módon egy esernyő kerül a feje fölé. Utána két temetés is lesz, de az egyik halott a koporsóból felkel, miközben az ernyőt fölé tartották, hogy ne ázzon. A golgovaiak azt hiszik, hogy az esernyőnek köszönhetik, és hogy Szent Péter vitte közéjük. Ebből legenda lesz. Évekkel később Golgova fejlődik.

******

A ​Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth ​Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című, 1908-ban megjelent regényének alapötletét hírlapi szenzáció szolgáltatta: a századfordulón egy milliomos bácskai polgár leányát megszöktette egy dzsentri fiatalember. Miután az ifjú hölgyet ily módon „kompromittálták”, az apa látszatra beleegyezett a házasságba, az esküvő napján azonban külföldre küldte leányát, s a hozományvadász hoppon maradt. Az ilyen néven nem létező, de nagyon is valóságos Bontó vármegyében (ahova Mikszáth szerint „a francia forradalom szele még mostanáig sem fujt be") élő, szerteágazó rokoni kapcsolatokkal rendelkező Noszty család egy szépreményű sarja, Feri is hozományvadászatra indul. Ez a "vidám, könnyelmű, eleven, pompás lovas és nagy kártyás” ifjú ember előbb nyalka huszár hadnagyként egy dúsgazdag felvidéki polgárlány kezét akarja elnyerni, ám egy váltóhamisítás miatt el kell tűnnie a színről. Másodjára az Amerikából multimilliomosként hazatért Tóth Mihály leányára veti ki a horgot. A dologba be van avatva a Noszty család összes öregasszonya, akik szövik-fonják a szálakat: minden részletében kimunkált haditervet készítenek, különös tekintettel arra, hogy Tóth Mari gyanakvó természetű, s az a rögeszméje, hogy mindenki csak vagyonáért akarja feleségül venni. Már majdnem sikerül nyélbe ütni a dolgot, amikor a véletlen – amely eddig mindig segítségükre volt – közbeszól: Feri egykori ezredparancsnoka leleplezi a könnyelmű, sőt a becstelenségtől sem visszariadó fiatalember múltját. S most, hogy a család praktikái csődöt mondtak, Feri is a „kompromittálás” bevált módszeréhez nyúl. A dzsentrivilág íratlan törvényei szerint immár szabad az út a milliókhoz. Tóth Mihály, a kemény gerincű polgár azonban közbelép, úgy véli, itt az ideje, hogy szakítson „ezzel a korhadt elvi tétellel…”

******

Különös házasság

A ​regény témáját egy reformkori szájhagyomány adta; a dúsgazdag Buttler János és a katolikus paptól megejtett Dőry Mária kényszerházasságának különös története az aulikus és klerikálius erők ellen küzdő hajdani szabadelvű nemesség között terjedt szájról szájra, egy hosszan húzódó, 19. század elején zajló botrányos válóper kiszivárgott adatai alapján. A klérus rögtön a regény megjelenésekor igyekezett néhány ténybeli eltérés alapján hitelt vesztetté tenni a regény vádló művészi igazságát.

Mikszáth két erő küzdelmét ábrázolta regényében: a nagyurak és nagypapok világa áll az egyik oldalon, s a szálak elvezetnek elzárt papi szemináriumokba, a császári udvarba, a pápai kúriára is. A másik oldalon Buttler János mellett felsorakoznak a Bernáthok, Fáyhoz hasonló kuruckodó magyar kisurak, a korai polgárságnak olyan különcködő típusai, mint az öreg Horváth; néma társként pedig szeretetével és rokonszenvével ott áll – Tóth uram, a röszkei kocsmáros és Vidonka, a népi ezermester személyében – maga a nép is. Ők már a jövő ígéretét, 1848 egykor majd fellobbanó tüzét hordják magukban.

******

A fekete város

A ​századvég-századelő – Jókai mellett – legnépszerűbb, legolvasottabb írója novellistaként indult. Elbeszélései nyomán szűkebb pátriája, a Palócföld jellegzetes figuráinak avatott tollú megörökítőjeként vált ismertté, szeretettel és egyben a rá jellemző ironikus látásmóddal rajzolta meg az általa jól ismert embereket, az egyszerű nép egyszerre furfangos és érzelmekben gazdag lelkületű fiait-lányait éppúgy, mint a kedélyes, régimódi kisnemeseket, birtokosokat, akik fel-feltűnnek későbbi műveiben, a nagy sikerű romantikus kisregényeiben, majd hosszabb lélegzetű műveiben is. Bár a drámaiság sem idegen tőle, az anekdotaszerű szerkesztésmód, a bájos humor nagymestere, akinek társadalomkritikája, a kiegyezést követő kor bírálata többnyire megértő, megbocsátó, ritkán vitriolos, leszámítva politikai karcolatait, amelyek nem egyszer keltettek komoly felzúdulást. Kiapadhatatlan mesélőkedve, szellemes, szórakoztatóan tömör stílusa, realisztikus, de nem földhözragadt világlátása a magyar próza legjelentősebb mesterei közé emelik, akinek művei ma is az írót joggal megillető népszerűségnek örvendenek.

Forras : http://www.nograd.net/irodalom/mikszath/eletr/

Forras : https://moly.hu

Jókai Mór

Rév-Komáromban született 1825. február 18-án. Apja Ásvay-Jókay József ügyvéd és árvagyám, édesanyja Paulay Mária.

Az elemi iskola elvégzése után cseregyermekként Pozsonyba került két tanévre németet tanulni. Pozsonyból hazatérve szülővárosában végzi a gimnáziumi osztályokat. Szabadidejében nyelveket tanul tanárától és a későbbi sógorától, Valy Ferenctől.

1837 októberében meghal apja. A súlyos csapás következtében maga is megbetegszik. Ekkor Valy Ferenc veszi át nevelését. Jókai sokat köszönhet sógorának, aki minden hajnalban öt órakor lakására rendeli, és rendszeresen tanítja nyelvekre, stilisztikai és retorikai ismeretekre. Valy felismeri tanítványa tehetséget, és elhatározza írót nevel belőle. De Jókai meg nem döntött: kitűnően rajzol és fest, ekkor még jobban csábítja a képzőművészet. Tizenhat éves korában a pápai kollégium diákja lesz. A szórakozástól, könnyelműsködéstől elzárja az igényesség, a versengés szelleme, amely egész környezetét áthatja. Keményen meg kell küzdenie az elismerésért, hiszen a tanárokon kívül olyan diákok hallgatják a felolvasásokat, mint Petőfi(akkor még Petrovics) Sándor, Orlai Petrics Soma, a későbbi jeles festő. 1842-ben Kecskemétre megy jogot tanulni. Az itt töltött két évről írja: "Kecskemét tett engem íróvá, testben-lélekben itt frissültem fel, itt erosödtem meg." Itt erősödött meg barátsága Petőfivel, itt érte az első irodalmi siker A zsidó fiú című drámájával. A drámát idegen kézírással kellett beküldenie a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) pályázatára. Kérésére Petőfi elvállalta a megbízást, és gyöngybetűivel lemásolta a darabot. Ez az epizód kitűnően jellemzi a két barátot. Jókai azért kéri meg Petőfit erre a munkára, hogy szűkölködő barátjának pénzt juttathasson. Petőfi pedig elvégzi a munkát barátságból, ugyan hogy is fogadhatna el pénzt az ő Marcijától? Különben is minél nagyobb ínségben él, annál önérzetesebb. Jókai Komáromban, majd Pesten folytatott jogi gyakorlatot 1846 végéig. Az Életképek című lapot szerkesztette annak 1848-as megszűnéséig.

 Jókai a dolgozószobájában

Jókai Mór svábhegyi nyaralójánk kertjében, 1900 körül

1848. március 15-én a forradalmi ifjúság egyik vezető alakja. Március 15-én este szövődik kapcsolata Laborfalvi Róza színésznővel, a Nemzeti Színház örömmámorban úszó Bánk Bán előadásán. Augusztusban kötnek házasságot.

Jókainé Laborfalvi Róza

1849 után őt is halál fenyegeti, bujdosni kényszerül. Felesége belopódzik a körülzárt és megadásra készülő Komárom várába, ahol férje nevén, férfiruhába öltözve jelentkezik a várvédőknek járó, később bántatlanságot biztosító igazolásért. Jókai szívósan és szakadatlanul ír. Felidézi szinte az egész nemzeti történelmet. Képzelete kiapadhatatlan, meseszövése bravúros, stílusa gördülékeny szellemes. Lapokat alapít és szerkeszt. A Vasárnapi Újság, majd az Igazmondó szerkesztője, az Üstökös, a Hon alapítója.

Jókai hetvenöt éves korában újra nősül, fiatal lányt vesz feleségül. Ezért országszerte támadják, meghasonlik rokonságával.

Nagy Bella, házasságkötésük évében

1900-ban feleségével megtekintette a párizsi világkiállítást. A kiállítás egyik termében Jókai díszalbumait, emléktárgyait és műveinek kiadását mutatták be. A francia írók meleg ünnepléssel fogadták.


1904. május 5-én tüdőgyulladásban halt meg Budapesten. A Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták föl, ott, ahol Kossuthot néhány évvel azelőtt.

Síremléke a Kerepesi temetőben

Népszerű regényei:

A kőszívű ember fiai
Az arany ember
Egy magyar nábob
Kárpáthy Zoltán
Szegény gazdagok
Fekete gyémántok
És mégis mozog a föld!

A kőszívű ember fiai

Jókai Mór talán leghíresebb történelmi műve a 19. századba, a szabadságharc idejére röpít minket. A mű főszereplői a Baradlay család tagjai. A műben - ahogyan a valós életben is - a hazaszeretet, a testvéri és szülői önfeláldozás és a becsület mellett az árulás, az erkölcstelenség, a bosszú irányítja az embereket és a történelmet egyaránt.

A nagytiszteletű Baradlay Kázmér házában hatalmas vendégsereg gyűlt össze. A házigazda nincs a vendégekkel, mert gyengélkedik. Miközben tósztot mondanak érte, az asszonyt kihívja az orvos a beteghez. A vendégek arra gondolnak, hogy a szokásos baj van, hiszen a nagyságos úr szívbeteg, de még száz évig is élhet ezzel a bajjal. Valójában már csak 60 perce van, és az asszonyt azért hívatta a szobájába, hogy a végrendeletét lediktálja. A férfinek nemcsak biológiailag, de bibliai értelemben is kőszíve lett. A végrendeletében minden részletét leírja saját temetésének. Legnagyobb fiáról, Ödönről úgy határozik, hogy maradjon a cár mellett Oroszországban, éljen csak kicsapongó életet, hogy jól kiüresedjen. Nem veheti el a lányt, aki miatt elhagyta a szülői házat és legyen diplomata.

******

Egy magyar nábob

A regény 1822-ben kezdődik az éjszakai a magyar pusztán szakadó esőben. A kietlen sársivatag közepén áll nemes Bús Péter kocsmája.

A kietlen időben két vendéget is kap, az egyikük egy különc magyar nemes úr, az egyik leggazdagabb régi család sarja, valóságos bibliai Nábob, aki azonban cigányokkal, parasztlányokkal és hajdúkkal vigad méltatlan körülmények között. A vidék csak Jancsi úrnak ismeri. A másik egy párizsi divat szerint öltözött, teljesen eladósodott, nagyszájú aranyifjú, aki azért érkezett, hogy felvegye az örökségét, ami valami őrült vén magyar úr után maradt rá. Csak lassan derül ki, hogy a fiatal Abellino és Jancsi úr valójában rokonok, s az előbbi pont azért érkezett, mert az utóbbinak a halálhírét keltették.

Az ifjú rokon kényeskedő, nagyképű, érzéketlen és kicsapongó ficsúr, aki alig várja, hogy megörökölhesse a vagyont. Az öreg Jancsi önfejű, makacs és a komikumig konzervatív. Életre szóló sértéseket vágnak egymás fejéhez, mire az öregember a gutaütés határán a kíséretével elhagyja a kocsmát, de előtte megvásárolja az egész épületet (az értéke többszöröséért) és parancsot ad a kocsmárosnak, hogy gyújtsa fel. Így az örököse kénytelen kint éjszakázni az esőben, ahol bosszút fogad. Abellinót a továbbiakban Párizs egyik leggazdagabb pénzembere hitelezi; a pénzt, és a nem csekély összegű kamatot a megállapodás értelmében a kapott örökségből fogja visszafizetni.

Abban az időben számos magyar arisztokrata hagyta el a hazáját, mert barbárnak tartották a nyugati viszonyokhoz képest. Tanúi lehetünk, hogyan mulatnak és élik fel a családjuk örökségét külföldön, és újra találkozunk Abellinó-val is.

Velük tölti az idejét a fiatal, de máris teljesen életunt Rudolf gróf. Ő egy tűzeset kapcsán találkozik a híres indiai divatszépséggel, Chataquéla-val, aki az akkori világ rajongásának tárgya. Az indiai nőkről tudni érdemes, hogy egyrészt férjüket sosem csalják meg, de elválni tőlük szinte pillanat műve, másrészt, ha férjük meghal, ők is követik a halálba azt. Az aranyifjak ez utóbbi "legendát" kétségbe vonják a híres szépség kapcsán, Rudolf pedig -aki a tűzeset napján már érzelmileg elég közel került Chataquélához - fogad Abellinóval, hogy elcsábítja a nőt, -aki jelenleg Byron, a költő felesége,- elveszi Chataquéla-t, ő maga meghal, és bebizonyítja, hogy a nő utána megy a halálba. Amennyiben ez tényleg megtörténik, Abellino tartozik öngyilkosságot elkövetni, (vagy bárki, aki a fogadást hallotta bárhol és bármikor lelőheti a férfit).

******

Szegény ​gazdagok

1860-ban jelent meg Jókai egyik legnépszerűbb regénye, a Szegény gazdagok, amely egyben az író legvitatottabb műve is: az utókor művészi értékeit megkérdőjelezte. Mindenesetre olyan kalandregény, amelynek számottevő társadalmi mondanivalója van. Az izgalmas történet nagy része gyönyörű erdélyi tájakon játszódik. A regényből több filmfeldolgozás is készült.

******

Fekete gyémántok

A regényben két vállalkozó áll egymással szemben: Berend Iván, a bondavölgyi kis bányaüzem vezetője, és Kaulmann Félix részvénytársasága. Kaulmann minden erővel - főleg Sámuel apát segítségével - igyekszik megszerezni Berend üzemét és a környező nagybirtokot, a Bondaváry grófok tulajdonát. Berend - bármennyire kiváló tulajdonságok és nagy ésszel rendelkezik, s bármilyen példásan vezeti is a kis üzemet - hamarosan elbukna az egyenlőtlen versenyben, ha nem segítené egy romantikus véletlen. A cselekmény elején Kaulmann Félix Bécsbe csalja a gyöyörűszép munkáslányt, Evilát. Vőlegénye, Szaffrán Péter - aki szintén Berend munkásai közé tartozik - bosszúból felrobbantja a részvénytársaság tárnáit. A Kaulmann-féle vállalkozás összeomlik, s az égő szénréteget csak Berend Iván korszakalkotó találmányával tudják eloltani. A végkifejletet számos romantikus fordulat előzi meg: a pesti társasági életből vett jelenetek, Berend Iván társasági sikereinek mozzanatai, a Bondaváry grófok története, Evila sorsának alakulása, Kaulmann Félix és Sámuel apát vagyonszerző törekvéseinek akciói. 

Forras : http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0962

Forras : http://jokaiiskola.uw.hu/jokai.html

Forras : Wikipedia

Jules Verne

Jules Gabriel Verne (1828. Február 8.-1905. Március 24.) francia szerző, aki úttörő szerepet játszott a sci-fi műfaj megteremtésében.

Legismertebb regényei: az 1870-es 20.000 mérföld a tenger alatt (Nemo kapitány), az Utazás a Föld középpontja felé (1864), valamint a 80 nap alatt a Föld körül (1873).

Jules Verne még azelőtt írt az űrbéli, légi és víz alatti utazásról, hogy a légi közlekedés és a gyakorlatban használatos tengeralattjárókat feltalálták volna. A világon a második olyan szerző, kinek legtöbb nyelvre lefordították műveit. (az első helyen Agatha Christie áll) Néhány könyvéből animációs és élő szereplős mozifilmet is készítettek.


Gyermekkora

Jules Gabriel Verne Nantes-ban, Franciaországban született. Édesapja Pierre Verne ügyvéd, édesanyja Sophie Allote de la Fuye.

Gyermekkorát otthon, Nantes-ban, a nyüzsgő kikötővárosban töltötte. A család nyaranta Brains-ben, a Loire folyó partján lévő vidéki házban tartózkodott, ahol Jules és testvére Paul gyakran kölcsönöztek ki hajót napi egy frankért. A folyón navigáló számtalan hajó látványa beindította Jules Verne fantáziáját. 9 éves korában testvérével a Szent Donatien bentlakásos kollégiumába került. Gyermekként óriási érdeklődést mutatott az utazás és felfedezés irányába, íróként pedig szenvedélyt mutatott a kaland történetek és science fiction iránt.

Írói pályafutása



A tanulmányai befejezése után Jules Verne Párizsba ment jogot tanulni. Azonban az írás háttérbe szorította a tanulást, és mikor erre Jules Verne apja rájött, megvonta fiától a pénzügyi támogatást.

Jules Verne kénytelen volt eltartani magát, és beállt tőzsdeügynöknek, amit gyűlölt, annak ellenére, hogy valamelyest sikeres volt benne. Ebben az időszakban találkozott Victor Hugo-val és Alexander Dumas-val, akik felajánlották, hogy segítenek neki, és ellátják írói tanácsokkal.

Jules Verne 1857. januárt 10.-én vette el Honorine de Viane Morel özvegyet, kinek már volt két lánya. Felesége bátorítására folytatta az írást, és aktívan keresett kiadót. 1861. Augusztusában született meg fiúk, Michael, aki az apja tiltakozása ellenére egy színésznőt vett el feleségül, két gyermeke született kiskorú szeretőjétől, és adósságba temette magát. Ahogy Michael egyre idősebb lett, apa és fia közötti kapcsolat is rendeződött.
Jules Verne fő műve a Különleges utazások, mely 54 regényből áll.

Néhány ezek közül:

Grant kapitány gyermekei
Utazás a Holdba
Utazás a Hold körül
Utazás a Föld középpontjába
Nemo kapitány
80 nap alatt a föld körül
A rejtelmes sziget
Sztrogof Mihály
A tizenöt éves kapitány
Sándor Mátyás
Dél csillaga
Észak dél ellen
Kétévi vakáció

A ​rejtelmes sziget

Példátlan erejű szélvihar sodorja a Csendes-óceán vízsivatagja fölött a léghajót, amelyen öt derék amerikai menekült el Richmondból, a rabszolgatartásért harcoló déli csapatok fogságából. A gáz lassan szivárog el, minden felszerelésüket a vízbe kell hányniuk, és csak a puszta életüket menekítik egy lakatlan szigetre. Kifosztottabbak, mint a hajdani Robinson volt, de leleményükkel, szorgalmukkal és kitartásukkal lassacskán felülkerekednek a helyzet és a természet mostohaságán. Sorsukkal úgy-ahogy elégedettek, de egy sor megmagyarázhatatlan jelenség nyugtalanítja őket. A szigetnek valami titka van, és hőseink megindulnak, hogy a rejtélyt felderítsék.

******

Sándor Mátyás

Sándor Mátyásnak és két hős lelkű barátjának összeesküvésével Verne a magyar szabadságharcnak állított emléket, a szinte emberfeletti hatalmú, titokzatos igazságtevő Antekirtt orvos alakjában pedig talán legvonzóbb és legemberibb regényhősét alkotta meg. A kalandos, mozgalmas, romantikus színekben villódzó történet, melynek során az aljas árulók és cinkosaik elnyerik méltó büntetésüket, a jó ügy támogatói pedig jutalmukat, mindvégig izgalomban tartja az olvasót.

******

Grant ​kapitány gyermekei

Vernét ebben a regényében nem elméleti feltalálóként, hanem az emberi nemeslelkűség hirdetőjeként ismerhetjük meg. A terjedelmes könyv központi magja, cselekményének mozgatója a Grant kapitány vezette Britannia hajótörötteinek felkutatására indult Robert és Mary Grant, valamint Glenarvan lord családjának és a Duncan nevű hajó személyzetének a földgömb déli oldalán megtett útja. A kis kutatócsoport viszontagságos utazása során az olvasó gazdag földrajzi és természetrajzi ismeretekre tehet szert, melyek általánosságban még ma is helytállóak. A leírások, valamint az érzelmi momentumok túlfokozása és elnyújtása a regényt kissé vontatottá teszik. A szereplők – az anarchista Ayrton alakját kivéve – szinte egytől egyig becsületes, jószándékú, bátor emberek. Ezt az egysíkú idealizálást és az egyéb írói hibákat a számos kaland ellensúlyozza s így a könyv a gyerekeknek továbbra is vonzó olvasmány marad.

******

Nyolcvan ​nap alatt a Föld körül

Verne egyik legsikerültebb és legnépszerűbb regénye, melyet mindenféle műfajban újra és újra feldolgoznak. 

A lebilincselő történet mindenki fantáziáját megmozgatja, a siker garantált. Pedig már szinte a legapróbb gyerekektől a felnőttekig mindenki tudja, mi történik: Phileas Fogg úr – az előkelő londoni Reform Club tagja – vállalkozik arra, hogy fogadásból 80 nap alatt körül utazza a Földet. 

A regény mégis olyan fordulatos, annyi mulatságos meglepetést tartogat, Verne olyan találóan jellemzi szereplőit, hogy az olvasók újra és újra megjutalmazzák magukat a kötet élményével. Nem csoda, hisz Phileas Fogg és Passepartout fantasztikus kalandokkal teli világ körüli útja sohasem pontosan ugyanúgy zajlik.

******

Nemo ​kapitány

Titokzatos, orsó alakú „óriás valami” nyugtalanítja a világtengerek hajósait. A szörnyeteg hol itt, hol ott bukkan fel a hullámok közül, és kisvártatva meglékelve süllyednek el az addig sérthetetlennek vélt hajóóriások. Pierre Aronnax professzor egy expedícióval elindul, hogy kiderítse a tengeri csodalény rejtélyét. Hajójuk hamarosan meg is ütközik a szörnnyel. A professzor és inasa a tengerbe zuhan. A titkot azonban így is sikerül kideríteni: a „szörny” nem egyéb, mint Nemo kapitány búvárhajója. Ennek a hajónak sokezer mérföldes tengermélyi útjáról, utasainak izgalmas kalandjairól, szerencsés meneküléséről szól Jules Verne egyik legérdekfeszítőbb, s amellett tudnivalókban is leggazdagabb regénye, a Nemo kapitány története a másik híres Verne-regényben, a Rejtelmes szigetben folytatódik.

Forras : http://antikvarium-konyv.com/jules-verne/

Forras : https://moly.hu

Walter Scott

Walter Scott (Edinburgh, 1771. augusztus 15. – Abbotsford, 1832. szeptember 21.) skót költő, regényíró, az angol nyelvű romantika kimagasló alakja.

Scott skót nemesi családból származott, apja ügyvéd volt, s ő is annak készült. Gyermekkori betegsége következtében az egyik lába lebénult. Az Edinburgh-i Egyetemen jogot tanult, majd apja nyomdokaiba lépve ügyvédnek állt.
Irodalmi pályáját a balladaköltészet tanulmányozásával kezdte, majd fordításokkal folytatta. 1799-ben megjelent népballada-gyűjteménye. Később regényeivel igen sokat keresett és felújította a régi feudális nemesség életmódját. 1818-ban bárói rangot kapott s különböző előlegeket vett fel további regények megírására. Társkiadóként részt vett saját művei kiadásában.
1825-ben súlyos anyagi veszteségek érték, s ezután már csak azért dolgozott, hogy hitelezőit kielégítse. Ez idő tájt derült fény arra is, hogy pályája elején számos történelmi regényt írt álnéven. 1827-ben megjelentette Napóleon életrajzát kilenc kötetben. 1832-ben utat tett a Földközi-tengeren. Nápolyban rosszul lett, majd hazatérve otthonában meghalt.


Művei :

Angol és európai középkori regényei:

Ivanhoe (1820)
A kolostor (1820)
Kenilworth (1821)
Quentin Durward (1823)
Keresztes vitézek történetei – A jegyesek, A talizmán (1825)

Skót történelmi művei:

Marmion (1808) – elbeszélő költemény
A tó hölgye (1810) – elbeszélő költemény
Waverley (1814) – regény
Rob Roy (1818) – regény
Puritánok utódai - regény
Midlothian Szíve (1818) – regény
A lammermoori nász (1819) – regény
Puritánok utódai
Nigel jussa
Redgauntlet (1824) – regény
A fekete törpe – regény

Ivanhoe

az író a középkori Angliába kalauzolja az olvasót, cselekménye a szászok és a normannok, a jók és a rosszak egysíkú küzdelme; a lovagkort ábrázolja, s elsősorban azt mutatja meg belőle, ami szép és csillogó: az önzetlen lelkesedést, az elnyomottakat védelmező lovagiasságot, a szenvedélyes bátorságot, a kitartó hűséges szerelmet - az erényt, mely végül győz a bűnön is. A történet idején a kelta őslakók helyébe lépő angolszászok, és a hódító normannok között még éles az ellentét. A király, Oroszlánszívű Richárd, aki a keresztesháborúból hazatérőben hajótörést szenved, és csak két évvel később (1194-ben) szabadul meg a német császár fogságából. Közben léha öccse, János herceg bitorolja a hatalmat. Ebben a korban és ebben a környezetben lép az olvasó elé Richárd király nagyszerű vitéze, a tiszta lelkű, ifjú Ivanhoe. János herceg őt is, mint Richárd minden hívét üldözi. A fiatalembert a megváltozott helyzet számos nehéz próbatétel elé állítja, de ő győztesen kerül ki a nagy lovagi tornából csakúgy, mint a későbbi nehéz harcokból. Mikor a király visszatér országába, hűséges lovagját a szépséges Rowena kezével jutalmazza, akit Ivanhoe már régen szeretett. 

A lovagregény a kritikusok minden fenntartása ellenére minden idők egyik legnagyobb könyvsikerének bizonyult. Ami kétségtelen tény: ebben a regényében is kiapadhatatlan mesélőkedvű az író. A kalandokban bővelkedő cselekmény, a színes, eleven tájleírások élvezetes olvasmánnyá teszik a regényt, mely elsősorban a tizenkét éven felüli ifjúságnak, de a romantikus történeteket kedvelő felnőtteknek olvasmánya is lehet. 

Forras : Wikipedia

Forras : http://legeza.oszk.hu/

Franz Kafka

1883. július 3-án született Franz Kafka zsidó származású német író, a 20. századi széppróza meghatározó alakja, az abszurditás és realitás kettős ábrázolásának egyik legnagyobb mestere. Kafka, mint a cseh kultúra fellegvárának német nyelven beszélő zsidó származású polgára, szinte egész életében kitaszítottságban élt, hogy aztán halálával milliók érdeklődését és elismerését nyerhesse majd el.

Kafka Prágában született, egy középosztálybeli zsidó kereskedőcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot, ami sok szempontból determinálta – volna – életét: zsidó származásánál fogva elsősorban a kereskedelmi és hivatalnoki pálya állt nyitva előtte, ennek érdekében aztán apja előbb a prágai fiúiskolába, majd az óvárosi német gimnáziumba járatta őt, 1901-es érettségije után pedig a jogi egyetemre került. Kafka hamarosan konfliktusba került családjával, mivel felnőttkorára világossá vált számára, hogy író szeretne lenni, míg szigorú apja, Hermann Kafka a karrierépítésre akarta őt ösztönözni, később kényszeríteni.

A művész számára azonban elegendő volt a Prágai Munkásbiztosító Intézetnél – 1922-ig – szerzett állás, nem kívánt feljebb lépni a ranglétrán, így a nappalokat munkával, éjszakáit pedig írással töltötte. Apja ezt az életmódot nehezen tolerálta, így Kafka élete végéig hasztalan küzdött azért, hogy kiszakadhasson családja befolyása alól – miközben a külvilággal szemben a szülői ház volt az egyetlen hely, ahol biztonságban érezhette magát. Ez az ambivalencia minden bizonnyal kihatott egész munkásságára.

Az író életét végigkísérték a különféle betegségek, melyek jelentős része mentális eredetű volt: Kafka krónikus depresszióban szenvedett, miközben migrénes rohamok, álmatlanság és állandó gyomorbántalmak kínozták őt. Lelki bajai genetikus eredetűek is lehettek, de minden bizonnyal súlyosbította azokat a szülői elvárások és személyes vágyainak ellentéte is. Kafka túlfokozott önkritikával, szemernyi önbizalom nélkül szemlélte magát, mint a társadalomból – önnön szándéka folytán – kiszakadt szürke alakot, aki magányosan, magát az írásnak szentelve éli torz mindennapjait. Miután 1917-ben az író megtudta, hogy – gyógyíthatatlan – gégetuberkolózisban szenved, ez az önsanyargató látásmód csak fokozódott, mivel betegségét isteni büntetésnek vélte. Kafka – mint a világ összes dolgához – az íráshoz is ambivalens módon kapcsolódott: írói életét sohasem tartotta teljes értékűnek, de annak megtartásáért hajlandó volt kétszer is felmondani jegyességét berlini menyasszonyával, Felice Bauerral.

Az író egyáltalán nem volt annyira szürke személyiség, mint azt magáról gondolta, diákos külsejével, fanyar humorával és udvarias modorával vonzotta az embereket, és a nőket is. A húszas évek elején viszonyt folytatott Milena Jesenska cseh újságírónővel, halálos ágyánál pedig már egy másik szerető, Dora Diamant vigyázott rá. Kafka 1917 után ideje nagy részét betegszabadságon otthon, majd 1923-tól Berlinben töltötte. A német fővárosból mondhatni meghalni tért haza egy bécsi szanatóriumba, ahol betegágyán megkérte Dora Diamantot, és irodalmi ügynökét, Max Brodot, hogy égessék el műveit – a barátnő végül tiszteletben tartotta Kafka kérését, Brod azonban nem, így felbecsülhetetlen értékű kincset mentett meg a világirodalom számára.

Franz Kafka, ahogy a mindennapi életben, az írás terén is rendkívül visszahúzódó volt: novellagyűjteményeit általában külföldön, főként Németországban jelentette meg – a legismertebbek az 1912-ben megjelent Szemlélődés, az 1914-es Fegyencgyarmaton és az 1922-ben kiadott Éhezőművész című kötetek voltak – ezek azonban újszerű, egyszerre komor, száraz, és lebilincselően abszurd stílusukkal túlságosan korán érkeztek meg az olvasóközönséghez. Az Átváltozás című világhírű novellát tartalmazó 1912-es kötet például már a világháború előtt a német kritikusok kezébe került, de akkor még nem szenteltek neki túl nagy figyelmet. Áttörés az író halála után, Max Brod jóvoltából következett be, aki magához vette Kafka három regényének befejezetlen kéziratát, és 1925-től kezdve sorozatban megjelentette őket: először A per, majd A kastély, utoljára pedig az Amerika című mű került a könyvesboltokba, melyek aztán világsikert arattak.


Kafka személyiségéhez hasonló ambivalens narratívája, az abszurdumok és a száraz realitások együtt szerepeltetése, az író lelki töréseinek rengeteg szimbóluma – a labirintusok; a kitaszítottság és a megérkezés nélküliség motívuma; a bűntudat –, a fanyar humor és a lehangoló képek egyetlen műben való megjelenítése – jobb fogalom híján – kafkai hangulatot teremtett az olvasók számára. Ez a stílusirányzat aztán Márquez és Jorge Luis Borges munkássága nyomán később meghatározó irányzata lett a modern kor prózájának.

Művei:

Az átváltozás - Válogatott elbeszélések
A per
Naplók
Az elkallódott fiú
Amerika
A kastély
Levelek Felicének
A nyolc oktávfüzet

A per

Nagy íróknak elsősorban fő műveit tartja számon az irodalmi köztudat. Kafka fő művei közül elsősorban A per-t. „Valaki megrágalmazhatta” – így kezdődik a regény, s Josef K., a vádlott, ártatlansága tudatában büszke vádbeszédet mond a vizsgálóbíró előtt. A per azonban – melynek során soha senki ki nem mondja, hogy mi Josef K., bűne, hogy miért kell végül meghalnia – kizökkenti polgári hétköznapjainak megszokott kerékvágásából, segítségért kapkod, védelmet keres. Segítségre azonban sehol sem lel, sőt helyét is hasztalan keresi már a világban: a magány senkiföldjén él. A kapcsaiból kibomlott világrend, amelyben Kafka élt, bontakozik ki, akárcsak többi művében, szorongató erővel, lidérces látomásokban A per lapjain. A szinte klasszikusan tiszta stílus, a részletek ábrázolásának higgadt realista módszere megkapó kontraszthatásban fejezi ki a magányos, a magára hagyatott, kiszolgáltatott ember életérzését, amely századunkban egy haldokló társadalom tagjait gyötörte.

******

Az ​átváltozás

„Kafka elbeszélései rejtélyes, elemezhetetlen példabeszédek. Mágikus erejű, álomszerű metafora kibontása valamennyi. Hátborzongatóan képtelen lények és helyzetek jelennek meg bennük, de a hűvös, pedáns leírás a hétköznapi valószerűség látszatába öltözteti őket. A hétköznapi valóság elemei viszont kísértetiesen baljós színezetet öltenek. Mindezt ma már közkeletű szóval "kafkai”-nak szoktuk nevezni. Kafkától életében elbeszéléseinek csak egy része jelent meg nyomtatásban. A többi hagyatékban maradt, köztük számos töredékesen. Tele van novellakezdeményekkel Kafka naplója is. Ez a kötet Kafka elbeszéléseinek legjavát közli, a legjellegzetesebb és legmaradandóbb műveket. Az elbeszélések előző, teljes magyar kiadásától eltérően nem különíti el a Kafka életében megjelent és a hagyatékban fennmaradt novellákat. hanem nagyjából keletkezésük sorrendjében, ugyanakkor a Kafka által kiadott kötetek egységét is tiszteletben tartva válogat belőlük"

******

A ​kastély

Josef K., a kastély új földmérője megérkezik a faluba, hogy tovább folytathassa útját a kastély urához. Arra azonban soha nem gondolt volna, hogy ezzel élete legnagyobb megpróbáltatásának néz elébe – útját a kastélyhoz minduntalan akadályozza a falu népe, míg végül ő maga sem biztos benne, valóban várják-e odafönt. Vajon eléri-e célját? Az elidegenedés legnagyobb huszadik századi írójának egyik legismertett és legjobb könyve A kastély.

Szerzője 1915-ben Fontane-díjat kapott, de igazán csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi Kafka-reneszánsz főleg az emberiséget ért hatalmas megrázkódtatás, a II. világháború után érkezett el. E regénye 1941-ben Amerikában is megjelent.

Thomas Mann ekkor írta róla: „Utal az isteni és emberi állapot között meglévő áthidalhatatlan szakadékra, melyet csak mágikus humorral lehet érzékeltetni.”

 Forras : http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1883_julius_3_franz_kafka_szuletese/

Forras : https://moly.hu

Sylvia Plath

Sylvia Plath (Boston, Massachusetts, 1932. október 27. – London, 1963. február 11.) amerikai költő, író, novellista, gyerekkönyvíró.

 1932. október 27-én született Bostonban. Apja Németországból települt át az Egyesült Államokba. A Guardian még augusztusban írt arról, hogy egy októberi konferencián ismertetik azoknak az FBI-aktáknak a tartalmát, melyek Sylvia Plath apjáról készültek.

Ezekből például kiderült, hogy Otto Plath németbarát érzelmeket táplált az első világháború alatt, és állítólag a származása miatt esett el bizonyos egyetemi munkáktól. A Plath-kutatók teljesen el voltak ragadtatva a felfedezéstől, már csak azért is, mert sejtelmük sem volt eddig, hogy Sylvia Plath apjáról feljegyzéseket készített az FBI.


Sylviának mindig is ellentmondásos viszonya volt az apjával. 1958-ban azt írta a naplójába, hogy apja otthonában Hitlert éltette, ám Heather Clark, aki jelenleg is egy Sylvia Plath-életrajzon dolgozik, elutasította azokat a vélekedéseket, melyek szerint Otto Plath náci lett volna: „Pacifista volt… Talán (Sylvia) rosszul emlékezett, vagy csak haragudott rá.”

A költőnő mindenesetre így emlékezett rá az Apu című versben:

„Téged mindig rettegtelek,
Luftwafféd, tudós blöffjeidet.
S az a takaros, nyírt bajusz,
Azok az árja-kék szemek.
Ó, Panzereknél panzerebb – Nem Isten, csak egy horogkereszt,” (Tandori Dezső fordítása)

Heather Clark szerint egyébként Sylvia Plath nagyon nehezen birkózott meg saját német-osztrák identitásával (anyja osztrák származású volt). Mindez azonban részben magyarázatot is adhat bevándorlói munkaerkölcsére, arra, hogy miért törekedett mindig a tökéletességre. Sokak szerint perfekcionizmusa része lehetett a neurózisának is.

Az iskolában Sylvia mindenesetre mintadiák volt, sorra nyerte a különböző díjakat, elismeréseket. Első verse 1940-ben jelent meg a Boston Herald című lapban, ezt követően különböző lapok közölték verseit. Plath érettségi után a northamptoni Smith College-ban tanult tovább, s itt is kiemelkedő tanulmányi teljesítményt nyújtott.

A főiskola harmadik évét követő nyáron a Mademoiselle című lap segédszerkesztője lett, és egy hónapot New Yorkban töltött. Ebben az időszakban azonban már nagyon labilis volt (1953-ban követte el például első orvosilag dokumentált öngyilkossági kísérletét), idegösszeomlásának története pedig jól végigkövethető Az üvegburában, amely Victoria Lucas álnév alatt 1963 januárjában jelent meg először.

Cambridge-i egyetemi évei alatt ismerkedett össze Ted Hughes költővel, a „nagy sötét martalóccal”, akivel azután 1956-ban összeházasodtak. Kapcsolatuk mindig viharos maradt, és bár két gyermekük született, ám ez sem tudta megmenteni a házasságukat. Ted Hughes 1962-ben viszonyt kezdett Assia Wevill-lel, majd a házaspár különköltözött, és még ugyanabban az évben el is váltak.

Idegállapota egyre rosszabb volt már ebben az időszakban, antidepresszánsokon élt. 1963. február 11-én, miután gondosan a gyermekei ágya mellé készítette a reggelijüket, a konyhában megnyitotta a gázt, fejét betette a gázsütőbe, és öngyilkos lett. (Assia Wevill, akiért férje 1962-ben otthagyta Sylviát, 1969-ban hasonló módon vetett véget saját és kislánya életének. 2009-ben azután Nicholas Hughes, Sylvia Plath és Ted Hughes fia is öngyilkosságot követett el.)

A közvélemény nagyon sokáig egyértelműen Hughes-t okolta Sylvia Plath haláláért, ő azonban nem felelt a vádaskodásokra, sőt, 1965-ben segített megjelentetni Plath Ariel című verseskötetét. 1998-ban Hughes megjelentette a Plath emlékére írott Születésnapi levelek című versgyűjteményét, e gyönyörű mementót, amelyben családi életük magánmitológiáját dolgozta fel.

Az angol-amerikai líra egyik legeredetibb tehetségének tartott Plath költészetére a letisztult, szikár formavilág, dísztelen nyelvezet jellemző. Egyik méltatója, George Steiner így írt róla: „Sylvia Plath költészete: legenda, közösségi érték és egyedülálló különlegesség. Megtalálható benne a kor érzelemvilágának pontos lenyomata, és ezzel együtt valami hasonlíthatatlan, makulátlan, kemény tökéletesség.”

Sylvia Plath életéről egyébként 2003-ban mozifilm készült, ebben az író-költőnőt Gwyneth Paltrow, férjét Daniel Craig alakította.

Prózai művei:

he Bell Jar (1963) (Victoria Lucas álnéven)
Letters Home (1975)
Johnny Panic and the Bible of Dreams (1977)
The Journals of Sylvia Plath (1982)
The Magic Mirror (1989), Plath's Smith College senior thesis
The Unabridged Journals of Sylvia Plath, szerk. Karen V. Kukil (2000)

Magyarul megjelent művei;

Zúzódás: Válogatott versek, Európa Könyvkiadó, Budapest
Az üvegbura, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1971
Az ötvenkilencedik medve, Saxum Kiadó, Budapest, 1996
Sylvia Plath versei, Budapest, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002
Naplók 1950-1962, Budapest, Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2004

Az üvegbura

"Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban." Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. "Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de - valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén."

A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokk-terápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében Sylvia Plath öngyilkos lett.

Forras : http://konyves.blog.hu/2012/10/27/nyolcvan_eves_lenne_az_uvegbura_iroja

Forras : http://www.europakiado.hu/konyv/162034/az-uvegbura-1

George Sand

1804. július 1-jén született George Sand francia írónő, de Musset, Mérimée és persze Frederic Chopin szeretője.

Amandine Aurore Dupin néven jött világra Párizsban egy táncosnő és egy katonatiszt házasságából. Elképesztő családfája volt. Felmenői között volt főúr, híres marsall, sőt király éppúgy, mint madárárus, kurtizán és táncosnő, a családban egymást követték a szerelemgyerekek, a törvénytelen leszármazottak.

Aurore apja, Maurice Dupin katonatiszt korán meghalt, nevelését apai nagyanyja vette át, aki azon fáradozott, hogy a kislányt Nohant, a családi kastély finom modorú, művelt örökösévé tegye. 1818-ban előkelő intézetbe küldte, amelyet angol apácák tartottak fenn. A leánynak eleinte nem tetszett a zárdai életmód, néhány hónap múlva azonban vallásos áhítatba merült: apáca akart lenni. Ábrándjának nagyanyja vetett véget, akinek rohamosan hanyatlott az egészsége, maga mellé rendelte unokáját, s Aurore 1820-ban elhagyta a zárdát. Nagyanyja a következő évben halt meg, tőle birtokot, és tekintélyes járadékot örökölt.

1822-ben férjhez ment Casimir Dudevant báróhoz, s a házaspár Nohant-ba költözött. A kezdetben harmonikus kapcsolatból két gyermek született, a fiatal feleség azonban hamarosan megunta jóindulatú, ám kissé érzéketlen férjét. Viszonyuk megromlott, férjnek, feleségnek egyaránt szeretői voltak, végül 1831-ben Aurore Párizsba utazott, ahol kezdetben Jules Sandeau-val, egy joghallgatóval élt együtt. Szabados különcködése ekkor kezdődött: hogy feltűnést keltsen, férfiruhát öltött, lábán csizmát hordott, haját félhosszúra vágatta és szivarozott. A jó társaságot megbotránkoztató külsőségek nemcsak feltűnést keltettek Európa-szerte, de követői is akadtak szép számmal, még Magyarországon is.

Közben anyagi nehézségeik támadtak, kereset után kellett nézniük. Sokféle próbálkozás után jött rá, milyen könnyen megy neki az írás. Valóban: évtizedek múlva Zola mondta róla, hogy úgy ír, mintha diktálnának neki. A Le Figaro elfogadta közlésre néhány cikkét, amelyet Jules Sand álnéven közösen írt Jules Sandeauval. George Sand néven 1832-ben írt először: önállóan írt regénye címe Indiana volt, s ezzel vált ismertté ez a név.

George Sand belépett a köztudatba, s viselője a továbbiakban a magánéletben is írói álnevét használta. Az Indiana - melynek története szenvedélyes tiltakozás a társadalmi konvenciók ellen - a közönség és a kritikusok körében egyaránt sikert aratott. A példányokat elkapkodták, és George Sand egy csapásra gazdag és híres író lett.

Chopin

Gyors egymásutánban adták ki további könyveit, regényesített életrajzát (Valentine), egy ízig-vérig romantikus történetet (Lélia), valamint egyik legsikerültebb regényét (Mauprat). 1843-ban adták ki legnagyobb szabású, két részből álló művét Consuelo címmel. 1848-ban kitörő lelkesedéssel üdvözölte a forradalmi mozgalmakat, de az események alakulásában csalódnia kellett.

1849-ben a fővárosból vidékre költözött, letelepedett a családi kastélyban, ő lett Nohant nagyasszonya. Témát váltott, tájregényeket, elbeszéléseket írt, igazi kifejezési formáját azonban a paraszti életről szóló rusztikus mesékben találta meg (A kis Fadette 1849, Falusi muzsikusok 1853). Írói pályájának legkésőbbi szakaszából csak önéletrajza (Életem története 1855), és az unokái számára írt kis történetek (Egy nagymama meséi 1873) bizonyultak maradandónak.

Élete éppoly színes, kalandos és merész volt, mint a regényei. A XIX. században nem volt még egy írónő, akinek sikerekben, végletes szerelmekben, csalódásokban gazdag életét több figyelem kísérte volna, mint az övét. Hódolattal és szidalommal egyaránt illették, mert szerelmi élete a társadalom többsége számára botránykő volt, ő azonban a bírálatokra megvető semmibevevéssel válaszolt.

Életében főszerepet játszottak a férfiak, számtalan szeretője volt. Az ismertebb nevek közül alkalmi viszonya volt Mérimée-vel, hosszabb ideig tartó viharos románca Alfred de Musset-vel, és évekig tartó kapcsolata Chopinnel. Szeretőit nem naponta váltogatta: ha úgy érezte, megtalálta a tökéletes férfit, évekig élt vele, s szinte anyai gondoskodással vette körül. Chopinnel például nyolc évig élt együtt, mígnem a zeneszerző hagyta el egy nagy veszekedés után. Igazi barátság fűzte Balzachoz, Liszt Ferenchez, és élete végén Gustave Flaubert-hez.

Idős korára változatlanul népszerű maradt. Könyvei nagy példányszámban jelentek meg, s minden évben írt legalább egy, de inkább két regényt. Derűs és bölcs lett, igyekezett megbarátkozni saját halálának gondolatával, ennek ellenére amikor 72 éves korában komolyan megbetegedett, mégis félvállról vette a bajt.


Fiatal kora óta epebántalmakban szenvedett, s 1876. május 30-án olyan szörnyű fájdalmai voltak, hogy orvost hívtak, aki bélelzáródást állapított meg. Kínlódása napokig tartott, június 8-án halt meg a Nohant-i házban. A franciák nagy íróként gyászolták. Sírjánál felolvasták Victor Hugo levelét, amely így kezdődött: "Halottat siratok, és halhatatlant üdvözlök..."

Művei:

Voyage En Auvergne (1827, Önéletrajz vázlat)
Compagnon Du Tour De France (1840)
La Petite Fadette (1848)
Château Des Désertes (1850)
Histoire De Ma Vie (1855, Önéletrajz)

Novellák:

Rose Et Blanche (1831, Jules Sandeau-val)
Indiana (1832)
Lélia (1833)
Andréa (1833)
Mattéa (1833)
Jacques (1833)
Kourroglou / Épopée Persane (1833)
Leone Leoni (1833)
Simon (1835)
Mauprat (1837)
les Maîtres Mosaïtes (1837)
l'Oreo (1838)
l'Uscoque (1838)
Un Hiver À Majorque (1839)
Pauline (1839)
Horace (1840)
Consuelo (1842)
La Comtesse De Rudolstadt (1843, a Consuelo folytatása)
Jeanne (1844)
Teverino (1845)
Pêche de M Antoine (1845)
Le Meunier D'Angibault (1845)
La Mare Au Diable (1846)
Lucrezia Floriani (1846)
François Le Champi (1847)
Les Maîtres Sonneurs (1853)
La Daniella (1857)
Elle Et Lui (1859)
Jean De La Roche (1859)
L'Homme De Neige (1859)
La ville Noire (1860)
Marquis De Villemer (1860)
Mademoiselle La Quintinie (1863)
Laura, Voyage Dans Le Cristal (1864)
Le Dernier Amour (1866, Flaubert-nek ajánlva)

CONSUELO

Consuelo tüneményes tehetségű énekesnő, de életét és a velencei társaságba való befogadását több ellentmondás is nehezíti: spanyol, részben cigány származású, de a velencei stílus hibátlan értője, szerelemgyerek, csúnya leány, akit a tehetség és jóság mégis valósággal gyönyörűvé varázsol, az opera csillogó világa éppúgy vonzza, mint az érzéki szerelem, de fokról-fokra megcsömörlik mindkettőtől, egyre inkább lelki, megnemesült vonzalomra vágyik, s a tetszés és a siker közegéből a jószolgálat és a társadalom-jobbítás övezetébe lép át. Az önéletrajzi ihletésű regény eltávolítva egy történelmi időegység viszonylatába beleszőve a 18. század közepének története. A hősnő Velencéből Csehországba jut, majd Bécsbe, Poroszországba; feltárulnak előtte fejedelmi paloták, paplakok, összeesküvők földalatti rejtekhelyei. Értelme és jósága választatja vele Albert grófot, aki huszita. Férje halála után Rudolstadt grófné lesz, de ez már a könyv második kötetében (Rudolstadt grófné címmel) olvasható. 

A történetet át- meg átszövi a muzsika rajongó szeretete, a zene megtisztító és felemelő erejének érzelmes-romantikus ábrázolása. 

******

RUDOLSTADT GRÓFNÉ

A Consuelo című kötetből megismert Consuelo (Rudolstadt grófné) tagja lesz a Láthatatlanok misztikus szövetségének, s itt végképp az elnyomott ember felszabadításának szenteli erejét. Az első rész széles látkörű, de nemegyszer bizony araszolgatva haladó, pedánsan részletező feltérképezése a felvilágosodásba fejlődő Európának, e második már nyíltan a misztikus beavattatás és a laicizált evangéliumi küldetés regénye. Az egész grandiózus körképet át- meg átszövi a zene témája, a zenei kifejezésnek, a zenei emberformálás lehetőségeinek sokrétű, átlelkesült bemutatása, főként terjedelmes párbeszédekben. Hogy azonban Consuelo a regény végén elveszíti hangját, az a művészetről való lemondás árán a szeretetbeli, gyakorlati cselekvés távlatát nyitja meg a hősnő előtt.

Forras : http://mult-kor.hu/cikk.php?id=5727
Forras : http://legeza.oszk.hu/